A több éve hatalmon lévő Liberális Pártot Kanadában sokan azért tartják a legjobb választási lehetőségnek, mivel kormányzásuk ideje alatt az ország gazdasági helyzete jelentős mértékben stabilizálódott. Így az ellenzéki konzervatív pártok csak kisebb, specifikus problémák megoldásával tudnak előhozakodni, ezzel azonban nem sikerül "izgalomba hozni", vagy adott esetben a szavazóurnákhoz csalogatni az elégedett választópolgárokat. Egyes elemzők szerint ez tipikusan a prosperáló időszakokban megtartott választások problémája. A miniszterelnököt ugyan még a liberális szavazótáborban sem tartják a legkarakteresebb kanadai politikusnak – sokan kifogásolják állítólagos arrogáns stílusát, illetve úgy érzik, pártja időnként etikátlanul jár el a szavazatok megszerzése érdekében –, ám mivel kormányzása alatt a költségvetés rekord pluszbevételre tett szert, igazából senkinek sem érdeke, hogy az ország hatalmi térképe megváltozzon.
A választások, úgy tűnik, jobban izgalomba hozták a "vetekedő" politikusokat, akik sokszor egymás gyenge pontjainak felnagyításával próbálták saját, illetve pártjuk pozitívumait kiemelni. A Liberális Párt kampányának szervezői például a konzervatív Kanadai Szövetséget olyan szélsőségesen jobboldali szervezetként próbálták feltüntetni, amely újra napirendre tűzné az abortuszok vagy a kanadai jogrendszerben jelenleg nem alkalmazott halálbüntetések kérdését. A kampány nem mellőzte a személyes elemeket sem: például a szövetséget vezető, volt keresztény prédikátor, Stockwell Day teremtésbe vetett hite is a liberális kampány egyik célpontjává vált, mire Day cserében arrogánsnak és korruptnak titulálta Chrètient.
2000. 12. 02. (IV/49)
