A buddhista mozgalom tagjai Pekingben Fotó: MTI
A Buddhista Törvény a sokféle gyógyítási technikát, harci művészetet és a
meditációt magába foglaló kigong irányzathoz tartozó vallási közösség. A kínaiak
túlnyomó többsége valamilyen formában hisz a reinkarnációt és a sors fatalista
megváltoztathatatlanságát hirdető kigongban, sokan csatlakoznak is olyan vallási közösségekhez,
amelyek egy-egy guru körül bontakoznak ki. A Buddhista Törvényt 1992-ben alapította
Li Hong-csi, aki két évvel ezelőtt a kínai kormány üldözése miatt New Yorkba költözött.
Li könyvei Kínában indexen vannak, a hatóságok álláspontja szerint ugyanis azokban
babonaság található, amelyek terjesztése törvénybe ütközik. Li szerint a mai világban
a gonosz a rockzenében, a televízióban, a kábítószerben és a homoszexualitásban
jelenik meg. Li nagyobb szellemi vezetőnek tartja magát Jézus Krisztusnál és Mohamednél,
állítása szerint egy "legfelső lény" küldte őt a földre azért, hogy az
apokalipszis felé rohanó emberiséget megmentse az erkölcsi korrupciótól, amelyet a
fogyasztás, a modern tudományok és a technológia hozott létre.
A tüntetők 13 órát töltöttek csendben a kommunista párt székháza körül,
tiltakozásul az ellen, hogy a hatóságok Tianjin tartományban egy ottani tüntetésen
tizenkét társukat letartóztatták. A kormány válaszul megszigorította a biztonsági
intézkedéseket Pekingben, ennek ellenére is úgy tűnik, hogy kesztyűs kézzel kezelik
a megmozdulást. Erre utal, hogy a rendőrség vasárnap nem próbálta meg erőszakkal
feloszlatni a tüntetést, amelynek mérete a hivatalos szerveket és Peking lakosságát
egyaránt megdöbbentette, csupán távozásra buzdító röplapok osztogatásával
igyekeztek hazatérésre bírni a jobbára középkorú és idős tiltakozókat.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »