– A tiszaeszlári vérvádról nagyon sokan írtak már az elmúlt évtizedekben. Miért határozott úgy, hogy a legendás pert választja regénye témájául?
– Azért határoztam el, hogy meg fogom írni a regényt, mert a tiszaeszlári vérvád remekül példázza, hogy egy majdhogynem irodalmi fikció hogyan alakítja egy ország történelmét.
Az a koncepció, amelyen a büntetőper alapult, sok rokonságot mutat a néhány évszázaddal korábbi boszorkány- és a kicsit későbbi politikai koncepciós perekkel is. Ezekről nyugodtan állíthatjuk, hogy majdhogynem irodalmi jellegűek, noha nem művészi szándékkal jöttek létre.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
2017. 09.15. (XXI/37)
