– Születésedtől kezdve rádiós szerettél volna lenni?
– Nem igazán. Gimiskoromban például leginkább rockzenész akartam lenni: hosszú hajam volt, még egy basszusgitárt is beszereztem. De elég sok zenészbarátom volt, és láttam, hogy ez bizonytalan pálya. Meg aztán a szüleim elég komoly szakmákban dolgoztak – édesapám külpolitikai újságíró volt, édesanyám külkeres –, akik a fiuknak nyilván valami komolyabb jövőt képzeltek el. Így aztán érettségi után a Humboldt Egyetem germanisztika szakát választottam, de igazából ez is csak időhúzás volt.
– Mi adta meg a kezdő lökést a média felé?
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »