A Horthy-korszak megítélése meglehetősen vitatott nemcsak történészi, de politikai tekintetben is. Ön hogyan emlékszik vissza, milyen volt zsidóként Budapesten élni a kormányzó idején?
– Mi Horthy Miklósról csak jókat hallottunk az iskolában, fényképről mindannyian ismertük. Tízévesen élőben is volt alkalmam szemügyre venni: egy cserkésztalálkozón lovas tréninget tartott. Elegáns katonatiszti ruhában volt, nagyon tetszett a nyugodt, egyenletes lovaglása, megnyerő jelenség volt. A tiszteletem persze átértékelődött, amikor 1938-ban szövetkezett Németországgal, és a három zsidótörvényt is aláírta, de ma sem tartom gonosz politikusnak.
Nekem jó emlékeim vannak a háború előtti időből. Egyszer tapasztaltam csak kifejezetten szélsőséges atrocitást: 15 évesen két ismerősömmel mentem hazafelé a moziból, amikor egy tízfős nyilaskeresztes társaság körbefogott bennünket azzal, hogy megvertünk egy német katonatisztet. Persze a vád blőd volt, mégis bevittek bennünket az Andrássy út 60. alatt működő nyilasházba, és rendőrségi kihallgatáson kellett tisztáznunk magunkat.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
2017. 04.07. (XXI/14)
