József: – Hányattatott gyermekkorom volt, édesapám alkoholproblémákkal küszködött. Ez tönkretette a házasságát, a nevelésünket. Nem érdekelte, hogy mivel töltjük az időnket, hogyan élünk, tanulunk-e, egyáltalán mi történik velünk. A nővéremmel és a bátyámmal gyakorlatilag az utcán nőttünk fel. Az volt az egyetlen szerencsém, hogy volt egy rendezett családi körülmények között élő barátom, és rengeteg időt töltöttem náluk. Ő és a szülei voltak nekem a minta, de náluk meg olyan voltam, mint a feketebárány. Kedveltek, jót akartak nekem, de tudták, hogy rendszeresen lehúzom őket, kihasználom a jóindulatukat.
Volt bármi siker az életedben, amire büszke lehettél?
J.: – Talán a sport, a gördeszkázás – ez határozta meg az életemet, különlegességet biztosított. Versenyezni sajnos nem volt lehetőségünk, mert nem volt rá pénzünk. Csak a pillanatnyi boldogság hajtott minket, no meg a gördeszkázásból fakadó Amerika-szeretet. Később ki is jutottam az USA-ba.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »