Mi történik az utcán egy mínusz 15 fokban alvó hajléktalannal, miután kihívom hozzá a Menhely Alapítvány járőrét?
– A hívásra mindig kimennek, és az utcai szolgálatos megnézi őt. Ha felmerül valamilyen betegség gyanúja, akkor kihívja a mentőt. Ha úgy látja, hogy nincs semmi baja, akkor beviheti a hajléktalant egy meleg helyre – feltéve, hogy a delikvens ebbe beleegyezik. Számomra szimpatikus a skandináv országok gyakorlata, ahol két autó megy egyszerre, az utcai szociális munkás kocsi és egy rabomobil, és ha az érintett nem megy az egyikkel, akkor el kell mennie a másikkal. Bár ezek az országok nagyon jól állnak az emberi szabadságjogok helyzetét illetően, de a megfagyáshoz való jogot nem ismerik. Ott olyan hideg van, hogy ha az utcán hagyják az embert, akkor biztosan meghal.
Igaz, hogy nálunk a menhely típusú szállókat a szükség szülte, ezért a körülmények sokszor nem olyan csábítók, bár a nemrégiben átadott átmeneti szállásaink kifejezetten szépek és kulturáltak. Azt nyilván senki sem tudja garantálni, hogy a négyszemélyes szobákban mindig kellemes hálótársaság jön össze. Ugyanakkor akaratuk ellenére és nélkülük nem lehet az emberek sorsáról dönteni. Nem büntetni kellene az utcán élést, hanem minél élhetőbb viszonyokat teremteni a szállókon, nem hagyni állati szintre lecsúszni az embereket. Ez kétségtelenül pénz- és kapacitásigényes feladat, de csak így lehet kötelezővé tenni a szállók igénybevételét.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »