Fotó: Vörös Szilárd
K. É., Rajmund osztálytársnője: 
– Már délelőtt a tanteremben összeszólalkoztak. Ez a Roland aki meghalt, meg
még egy-két másik fehér fiú állandóan cigányozott a suliban. 
Ez cigányiskola?
– Nem. Hatszázan vagyunk, ebből csak legfeljebb száz lehet cigány, szóval,
akkor délelőtt is ment a cigányozás, még az apukájára is mondott valamit. Erre
Rajmi bevágott neki, a homloka kicsit felrepedt, de semmi különös. Ezt aztán
Roland megmondta ugyebár a tanárnőnek, a tanárnő meg elvette Rajmi ellenőrzőjét,
és beírt neki valamit. Roland mondta is a tanárnőnek, hogy engedje hamarabb
haza, de a tanárnő nem engedte. 
Roland nem akart egyszerre hazamenni Rajmunddal?
– Persze, hogy nem, félt, hogy kap még. Így is lett. Később jött ki Roland a
suliból, de Rajmiék megvárták még a Blaha előtt, a Királyi Pál utca elején.
Rajmiék többen voltak?
– Hárman. De a Csaba meg a másik barátja nem ütött, csak fogták Rajmi
cuccait, és álltak, és nézték a bunyót. A Csabi is szuper bokszoló volt
tai-bokszban. Rajmi elkezdte ütni, de alig ütött a fejére, inkább csak a hasát,
aztán Roland elesett, feltápászkodott, összeszedte a földről a cuccait, és
hazament. 
Honnan tudod ilyen pontosan, ha ott se voltál?
– Csabi elmesélte, mert jóban vagyunk.
Aztán Roland este meghalt. De a Rajmi olyan rendes volt, hogy amikor megtudta,
hogy meghalt a másik, elment a rendőrségre, és föladta magát szegény. Pedig
világbajnok akart lenni, bokszvilágbajnok, sokat mesélt nekem a tatai az
edzőtáborról. Olyan lelkizős, kis aranyos, vékonyka srác volt, a légynek sem
ártott soha. 
Álljunk meg egy pillanatra! Nem Roland ölte meg Rajmundot, hanem Rajmund
Rolandot. 
– Na, akkor mondok valamit. A suliban a hatszáz tanulóból ötszázhatvan a
Rajmit sajnálja és siratja, hogy börtönbe kerül, és nem a másik fiút.
A másik osztálybeli gyerekek – igaz, nem a lányok, hanem a fiúk – így
jellemezték nekem Rajmundot: „Egy kötekedős, agresszív, gépezős köcsög, aki
minden buliban leissza magát. Meg még drogozik is.”
– Már hogy drogozna egy sportoló? Ahhoz meg, hogy szabad idejében a pénzén
ki mit csinál, senkinek semmi köze. Inni meg ritkán ivott, csak ha nem volt
edzése.
***
 
                    Ügynökök osztották meg az 56-os bajtársakat
Interjú Fónay Jenővel, a Pofosz alapító elnökével »
1956: a magyar menekülteket védő diplomata rejtélyes halála
Povl Bang-Jensen története »
„A Sátán újra a Földön lakik, és számos emberi testet öltött magára”
Németh Sándor beszéde az október 7-e utáni Izrael melletti szolidaritási tüntetésen »