Fotó: Somorjai László
Kaiser Edét és Hajdú Lászlót
úgy ítélték el a móri bankrablás
ügyében, hogy nem volt
DNS-minta, nem találták meg
az ujjlenyomatukat, nem került
elő a gyilkos fegyver, és
egyikük sem ismerte el a bűnösségét.
Mi szólt ellenük?
– A Kaiser–Hajdú páros esetében egy
egymásra épülő bizonyítékrendszer
valószínűsítette, hogy ők az elkövetők.
Kaiser barátnője Móron lakott,
Kaiser többször is járt nála. Ismerte
a bankot, és azt mondta, fegyveres
bankrablást kellene csinálni. Erre
tanúvallomások voltak: Kiglics Attila,
aki egyébként más esetekben az ő
bűntársuk volt, elmondta, hogy őt is
bevonva tervezték Mórt, és az is szóba
került, hogy ha kell, ölni is fognak.
Fél évvel a móri ügy előtt Hajdú,
Kiglics és Kaiser azon vitatkoztak,
hogy a móri bankot rabolják-e ki
előbb vagy a csepeli postát. Kiglics
Attila győzte meg őket, hogy a csepeli
postát csinálják meg. Meg is csinálták,
tizenötmilliós fegyveres rablást
követtek el.
Kiglics azért is volt hajlandó velük
menni, mert ő gyilkolásban nem
akart részt venni. Csepel után hat
hónappal megtörténik Mór, amiről
Kiglics tudta, hogy Kaiserék tervei
között szerepelt. Ráadásul három
nappal a móri mészárlás előtt Kaiser
megjelent Kiglics videokölcsönzős
barátnőjénél, teljesen pénztelenül,
és azt mondta, nemsokára csinál egy
nagy balhét, ahol adott esetben ölni
is fog. Ezt követően megtörténik
Mór. Kiglics felhívja Kaisert, és megkérdezi:
Ede, mégis megcsináltátok?
Ők gyerekkoruk óta barátok, együtt
is bűnöztek, és volt köztük egy olyan
metakommunikáció, hogy ha nem ő
követte el, akkor azt mondja: nem
én voltam. De ha igen, akkor nem
szól semmit. És amikor megkérdezte
Kaisert, az nem válaszolt. Kiglics ettől
megijedt, és mivel joggal feltételezte,
hogy Kaiserék a móri tettesek,
ráadásul már azt is tudják, hogy ő ezt
tudja, meg fogják ölni. Ezért jelentkezett
a rendőrségen. Nem nyerészkedni
akart, hanem azt gondolta,
hogy ami pénzt a vallomásért esetleg
kap, abból „lemegy a térképről”, elbujdokol,
hogy ne öljék meg.
Ezek alapján önök elkezdték a
nyomozást, és júliusban elfogták
Kaiseréket. Csakhogy Kaisernek
május 9-ére volt alibije.
– Ez kreált alibi volt: május 9-én
hajnalban a telefonkártyája átkerül
a barátnőjének a készülékébe, és
legközelebb délután fél kettőkor kerül
vissza, a móri elkövetés után két
órával.
De továbbmegyek: Kaisert négyen
határozottan felismerték,
olyan
szemtanúk, akik
be akartak menni
a bankba, de
az egyik elkövető
útjukat állta.
A következő bizonyíték,
hogy
miután elfogjuk
őket, Kaiser beidéztet
három
hamis tanút: a barátnőjét és annak
szüleit. Ők előadják, hogy a bankrablás
idején Kaiserrel együtt főztek
Csepelen krumplistésztát. A szülőkről
azonban bebizonyítjuk, hogy a
nevezett időpontban negyven kilométerrel
távolabb, vidéken horgásztak.
Ezt el is mondjuk nekik, de akkor
sem változtatnak a vallomáson,
sőt a mai napig sem.
Összegezve tehát: van egy vallomás
arra vonatkozóan, hogy megtervezték
a móri bűncselekményt, van
négy felismerő tanú, ezenkívül három
hamis tanú. Ez Kaiser Edére
vonatkozik.
Hajdú Lászlóval kapcsolatban pedig
mentő tanúja lehetne a saját
testvére, mert először azt állítja,
hogy a kérdéses időpontban telefonon
beszélt Hajdúval. Ám a rendőri
eljárásban az alibiegyeztetésnél megtagadja
a vallomástételt. Ön szerint
mennyire életszerű, hogy a saját
testvére tehetne mentő vallomást
egy nyolcas gyilkossággal megvádolt
személyre, és nem teszi meg?
Nem életszerű, de a mostani tudásunk
alapján mégis reális.
Ráadásul a gyilkos fegyver sem
került elő.
– Valóban: a nyomozás során találunk
egy Skorpió géppisztolyt, amiről
később kiderül, hogy nem a móri
fegyver. De hogyan reagál az időközben
már zárkában lévő és lehallgatott
Hajdú a hírre?
„De jó, hogy
nem a másikat
találták meg, a
mórit, mert azt
csak én tudom,
hol van.” És mit
mond a zárkában
más napokon?
„Mire vágtam
oda azt a
nyolc birkapásztort?
Azt mondtam nekik, ide a
pénzt, ide a pénzt! Előbb lövök, aztán
kérdezek.”
Ezt ön utólag minek tulajdonítja?
Nagyképűsködött?
– Igen. De ezt azért nem lehetett akkor
tudni, mert ezen kívül kizárólag
az általa elkövetett hat fegyveres rablásról
beszélt. Nem beszélt a Fenyőgyilkosságról,
nem beszélt a Mátyástemplom
felrobbantásáról, csak azokról
a bűncselekményekről, amelyeket
bizonyítottan elkövetett. És Mórról.
Állítom önnek, hogy nincs a világon
olyan rendőrség, amely egy ilyen
bizonyítékrendszer mellett megszüntetné
a nyomozást. Honnan
tudhattuk volna, hogy Hajdú lódít a
zárkában? A tárgyaláson sem azt
mondták, hogy nagyot mondott, hanem
hogy viccelt. Ez volt a védekezés.
Mennyire életszerű, hogy egy
nyolcas gyilkossággal vádolt személy
viccel egy ilyan súlyú bűncselekményben?
2007. 03. 17. (XI/11)
