Egyre durvább a hangnem a magánnyugdíjpénztár-fronton. A pénztárakat tömörítő szakmai szervezet nemzetközi „feljelentéssel”, népszavazással fenyegetőzik, miközben a kormány napról  napra ráerősít a „vissza a biztonságos állam karjaiba” kommunikációs hadviselésre. Arról viszont kevés szó esik, vajon a lakosság az állami vagy a magánnyugdíj-pénztári tagsággal jár-e jobban.

Ahogyan az afganisztáni válság vagy az izraeli merényletek hírei napjainkban, úgy töltötték be 1956 őszén a világsajtót a magyar forradalom hírei. A NATO Tanácsa azonban – amint az újabban nyilvánossá vált NATO-dokumentumokból és nyugati diplomáciai iratokból is kiderül – a magyar válság „kezelésében” a mai aktivitásához képest jóval szerényebb szerepet játszott. A kulisszák mögött zajló egykori viták felidézése azonban segíthet a nemzetközi érdekegyeztetés mai mechanizmusának megértésében is.

A Margit híd szerkezeti felújításának előrehaladtával elérkezett az idő a műemléki rekonstrukció megvalósításához. Megkezdték a díszítőelemek, kandeláberek, címerek öntését és kivitelezését, a teljes rekonstrukció azonban a tervezettnél később, 2011 nyarán fejeződik be. Az eredeti becsléshez képest a költségek is megduplázódtak, cserébe viszont nemcsak eredeti pompájában, hanem jelentősen kiszélesítve és biztonságosabbá téve vehetik birtokba a fővárosiak egyik legpatinásabb hídjukat.

Egyre biztosabbnak tűnik, hogy az ajkai timföldgyár vezetői tudtak arról, hogy a 10-es számú zagytározó gátja rossz állapotban van. Ez még nem jelenti azt, hogy tisztázódott a kérdés, hogy ki a felelős a vörösiszap-katasztrófáért. Ennek ellenére a kormány egy „huszárvágással” átvette a felügyeletet a MAL Zrt. felett, mintegy bűnösnek minősítve a gyár milliárdos tulajdonosait. Jogi szakértők szerint a kvázi államosítás ebben a formájában az alkotmány kereteit is feszegeti.

Szudán nyugati részén, Észak-Darfur tartományban az ENSZ biztonsági szolgálata és a magyar Terrorelhárítási Központ négy munkatársa is keresi Papp István nyugalmazott alezredest (képünkön), akit október 7-én, csütörtökön raboltak el fegyveresek El-Faserben, mely az egyik olyan város, ahol az ENSZ és az Afrikai Unió közös békefenntartó erői (UNAMID) állomásoznak.

Kevesen tudják, hogy a reggae zenéből kinövő rasztafári mozgalom névadója az utolsó etióp császár, Hailé Szelasszié, akit a 80 évvel ezelőtti megkoronázásáig Ras Tafari Makonnennek hívtak. A világ egyik legtöbbet fotózott és legnépszerűbb uralkodóját 83 éves korában feltűnés nélkül tették el láb alól.

Fegyver: a megfőzött égbolt. Két éve Mississippi felsővidékén egy hatalmas folyó teljes vízmennyiségét feltöltötték elektromossággal, ezáltal a légkörbe emelték, majd a Föld egy másik pontjára lezúdították. 15 milliárd dollár kárt okoztak ezzel a kísérlettel. A természet befolyásolását célzó kísérletekről az elmúlt években a német Spiegeltől az angolszász Independentig egy sor világlap cikkezett.

Egy órával ezelőtt jött ki a Képíró Sándor által indított per tárgyalásáról. Volt rá példa korábban, hogy egy háborús bűnös visszaperelte Önt?–ŰTörtént egy ehhez hasonló eset Skóciában, 1988-ban. Könyvet írtam, melyben egy litván gyilkos egység tisztjével is foglalkoztam. Az illető azért fordult bírósághoz, hogy megakadályozza a könyv megjelenését.  Milyen hatással van Önre Képíró cinizmusa? Elbizonytalanítja, netán feldühíti?  –ŰAz, hogy egy tömeggyilkosság végrehajtásában asszisztáló személy cinikus velem szemben, irreleváns. Engem leginkább az foglalkoztat, hogy kihallgatják-e a magyar hatóságok, mert a legfőbb cél, hogy a társadalom tudja meg, mi történt Újvidéken. És nyilvánvalóan azt is szeretném, hogy elnyerje a büntetését. Korábban azt nyilatkozta, hogy egyetlen olyan háborús bűnössel sem találkozott még, aki megbánta volna, amit tett. Mi lehet ennek az oka? –ŰKépesek hazudni önmaguknak, a családjuknak, mindenkinek. Én főleg Kelet-Európából származó háborús bűnösökkel foglalkoztam, litvánokkal, lettekkel, magyarokkal, horvátokkal, akik „hazafias antiszemita” légkörben nőttek fel. Ezekben a társadalmakban akkor minősültek hazafinak, ha zsidót öltek. Mi volt a benyomása Képíróról?–ŰTipikus kelet-európai antiszemita. Véleményem szerint az ilyen emberek nem feltétlenül hittek a náci faji ideológiában, miközben kollaboráltak a nácikkal. Különböző okok miatt váltak antiszemitává: például évszázadokon át a keresztény antiszemitizmuson nevelkedtek, vagy gazdasági okokból gyűlölték a zsidókat. Ami közös bennük: a zsidók gyilkolása közben meg voltak róla győződve, hogy hazafias cselekedetekben vesznek részt. És ez ennek a borzalmas történetnek a lényege. Hadd említsek egy történetet, ami jól példázza ezt a hihetetlennek tűnő állítást: néhány nappal azt követően, hogy a nácik megérkeztek Litvániába, ötvenkettő zsidó férfit halálra ítéltek. A kivégzésüket különösen kegyetlen módon hajtották végre – nagyszámú nézőközönség, köztük nők és gyermekek előtt, akik lelkesen tapsoltak. A szerencsétlen áldozatok egy része úgy halt meg, hogy szétrobbantották a gyomrukat. Amikor mindegyikükkel végeztek, valaki felment a pódiumra és elkezdte énekelni a litván nemzeti himnuszt. Az éneklésbe bekapcsolódott az összes jelenlévő. Fel kell tenni a kérdést: mi köze van a litván himnusznak zsidó litván polgárok meggyilkolásához? Meg voltak győződve arról, hogy a zsidók meggyilkolása hazafias dolog. A nácivadászat egyik célja az, hogy felhívja a fiatalabb nemzedékek figyelmét arra, mi történt a holokauszt során az érintett országokban. De nagyon sokan tisztában vannak a tényekkel, és ez igaz Magyarországra is, ennek ellenére van egy tizenhét százalékos támogatottságú szélsőjobboldali párt, amely lépten-nyomon antiszemita megnyilvánulásokat tesz.  –ŰAttól, hogy valaki tud valamit, nem biztos, hogy tudatosítja is magában, és nem biztos, hogy levonja a megfelelő tanulságokat. Egy olyan ember, aki antiszemita ideológiával, rasszizmussal terhelt időszakban nő fel, nem feltétlenül képes levonni a konklúziót, hogy a holokauszt egy borzalmas dolog. Tudja, hogy mi történt, de letagadja. Vagy ha nem is tagadná, azt mindenképpen tagadja, hogy a magyaroknak ehhez bármi közük volna. Képíró tökéletes példája ennek: amikor ma elhagyta a bíróságot, egy újságíró megkérdezte, sajnálja-e azokat az embereket, akiket az ő közreműködésével meggyilkoltak. Azt felelte, nem bánt meg semmit, mert nem követett el semmilyen törvénybe ütköző dolgot.    Ettől azonban nem keseredhetünk el, sőt még keményebben kell dolgoznunk, hogy minden lényeges információt a nyilvánosság elé tárjunk. Szeretném megragadni az alkalmat a Hetekkel kapcsolatban: példaértékű volt, ahogy a lapjuk beszámolt a Zentaiügyről. A Hetek ebből a szempontból is nagyon fontos közszolgálati tevékenységet végez.   Hallott róla, hogy Magyarországon ismét van csendőrség? A Jobbik hozta létre, és nem veteránokról van szó. –ŰEzt most hallom először. De éppen ezért mondom, a mi feladatunk az, hogy megpróbáljuk tudatosítani, milyen veszélyt jelent a szimpátia a nyilasmozgalommal, illetve támogatóikkal, hiszen Magyarországon ők hajtották végre a holokauszt bűntetteit. A csendőrség újjászervezése nagyon veszélyes jel. Hány ma is élő náci háborús bűnös van Magyarországon? –ŰEzt senki nem tudja, de nemcsak az Önök országát illetően, hanem minden ország esetében ugyanez a válasz. Jelenleg két honfitársunk szerepel a legkeresettebb háborús bűnösök listáján. Zentai Károly ügye öt éve húzódik, Képíró Sándoré négy éve. Ez átlagos a praxisában?–ŰA Zentai-ügyben a magyar kormány azt tette, amit tennie kellett. Felvette a kapcsolatot Ausztráliával, és kérte Zentai kiadatását. A döntés az ausztrálok kezében van, éppen ezért a magyar hatóságokkal szemben semmilyen kritika nem fogalmazható meg. A Képíró-ügyben más a helyzet: Képíró Sándor Magyarországon él, szerintem már régen ki kellett volna hallgatni. Képíró ügye egy nagyon különleges eset, mert nagyon sok részletes, precíz információm van vele kapcsolatban. Kérdés tehát, hogy mire várnak a hatóságok. Bent ültem a tárgyaláson, és számomra úgy tűnt, megfordult a szereposztás: bár ebben a perben Ön a vádlott, Képíró pedig a vádló, Ön részletesen kifejtette a Simon Wiesenthal Központ céljait, miközben Képíró Sándor szánalmasan védekezett. –ŰMegindító volt érezni a tárgyaláson résztvevők támogatását, ugyanis nagyon sok országban gyűlölnek az emberek, azt kívánják, bárcsak halott lennék. Sőt, az interneten indítottak egy „Öld meg Zuroffot!” című fórumot. Budapesten egészen más fogadtatásban részesültem, és ezt szeretném megköszönni Németh Sándornak és Juditnak, valamint a Hit Gyülekezetének. Én is úgy érzem, sikerült ismertetnem a bíróság előtt a munkánk célját. Ez a siker azonban nem elsősorban nekem vagy az intézetünknek fontos, hanem Önöknek, magyaroknak. Én nem itt élek. Hazamegyek Izraelbe, és az ottani problémáinkkal fogok foglalkozni. A magyaroknak viszont fontos lenne szembenézni a saját történelmüknek ezzel a borzalmas fejezetével, és ennek az a legjobb módja, ha a felelősöket az igazságszolgáltatás elé állítjuk. Számtalan náci háborús bűnöst kutattak fel, állíttattak bíróság elé. Hogyan viszonyul ezekhez az emberekhez? –ŰSemmiféle személyes kötődésem nincs ezekhez az emberekhez. Nem engedhetem meg magamnak, hogy érzelmi kapcsolatba kerüljek velük, hogy gyűlöljem őket.

„Vége a válságnak” – fogalmazott meglepően Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója. Álláspontja szerint a gazdasági élénkülés folytatódik, így nem valószínű, hogy „dupla mélypontú recesszió alakul ki”. A Financial Times (FT) szakértői által összeállított, a világgazdaság mai állapotát elemző cikksorozat azonban kevésbé optimista.

Újabb nemzetközi elismerés a Magyar Nemzeti Banknak. Az Euromoney szaklap Simor Andrást választotta a régió legjobb jegybankárának.

Szombat esténként összesen három és fél millió néző kíséri izgatott figyelemmel a Tv2 és az RTL Klub tehetségkutató show-műsorait. Ez a szám nagyjából megegyezik azoknak a számával – még ha természetesen nincs is teljes átfedés a két csoport között –, akik a hétvégi választásokon megjelentek. Pedig amíg az utóbbi a magyar települések jövőjét hosszú évekre meghatározza, addig az előbbi leginkább egy szappanoperába oltott valóságshow-ra hajaz. Ahol nem minden az, aminek látszik.

Az idén hetedik évfolyamát élő X Factor című tehetségkutató műsor Angliában a korábbi, két év után parkolópályára helyezett Pop Idolt váltotta – leginkább azért, mert az egyébként igen sikeres Pop Idolban is szerepet vállaló Simon Cowell olyan tévéshow-t szeretett volna indítani, amelynek a jogaival maga rendelkezik. A két műsor közötti hasonlóság később jogi vitákhoz is vezetett.

Miközben a Fidesz vasárnap megduplázta polgármesterei számát, Orbán Viktor ifjúságának színhelyén, Felcsúton és Alcsútdobozon alulmaradtak a kormánypárti jelöltek. Ezt meg kell nézni!

Miskolcon „elhalasztódott” egy zsidó képeslapgyűjte­mény kiállítása, amire novemberben került volna sor, egy kulturális fesztivállal karöltve. Úgy tűnik, a politikai hatalomváltás zűrzavarában gyakoroltak öncenzúrát az illetékesek.

Az élet nem a születéssel kezdődik, a jelek szerint már a fogantatástól kezdve beépül az ember személyiségbe minden tapasztalat. Ezzel magyarázzák szakemberek azt a jelenséget, hogy a lombikbébimódszerrel világra jött gyermekeknél az átlagosnál gyakoribbak a lelki problémák. Érdekes módon a régóta babára váró párokat is gyakran megviseli, ha mesterséges módon végre gyermekük születik.

A válság újabb hulláma cunamivá erősödött Írország partjaihoz érve. Példátlanul magasra, 30 százalék felettire duzzadt az államháztartási hiány, egekben a munkanélküliség, miközben lelassult a gazdaság. A kiutat egyedül a megszorításokban látja az ír vezetés.

Mitől szeret egy nő egy adott helyen dolgozni? A válasz megtalálása a munkaadó érdeke, hiszen a tehetséges, lojális munkaerő megtartása biztosítja a szervezet zavartalan működését. Sőt, kutatások szerint a nő- és anyabarát munkahelyi légkör sokat ad a női dolgo­zóknak, akik ezt az elvégzett munka minőségében adják vissza a cégnek.

Csalók és becsapottakEgy a közelmúltban megjelent nagy visszhangot kiváltó könyvben leírt állításokra szeretném a szerkesztőség figyelmét felhívni, mellyel az általam tisztelt és ismert Váradi Hédi emlékét és emberi nagyságát kívánom megvédeni. Tudom, hogy Hédi nagyot csalódott, és elhagyta, megtagadta a „Svami Purnát”  a „Mestert”. Ezt közölte a „Kiválasztottakkal” és a „Guruval” is. Nagy lelki traumán ment át, amit nem is tudott igazán feldolgozni, és ez is vezetett betegségéhez és halálához. Ennek ismeretében és tudatában felháborító, hogy honnan veszik a bátorságot, hogy nevével és „Kossuth-díjával” reklámozzanak egy „finom hazugságokkal”, csúsztatásokkal teli könyvet. Egy másik Kossuth- díjasunk, Vásáry Tamás „Krisztusnak” hiszi és tartja a „Mestert”. Hédi embersége, hite nem egyezik és nagyon nem illik ebbe a képbe. Többünknek azt is elmondta, hogy a „Mester” olyant  tett Vele is, amit ő nem akart, ez is oka csalódásának és távozásának.Egy volt  „tanítvány”

A Thomas Edisonnak tulajdonított mondás szerint „Az Alkotmány ereje abban az elszántságban rejlik, mellyel a nép védelmezi”. A hatályos magyar Alkotmány ereje ebből a nézőpontból szinte a nullával egyenértékű. Az elmúlt időszakban az alaptörvény megváltoztatásáról folytatott, merőben értelmiségi vita a közvélemény többségének ingerküszöbét nem nagyon üti meg. A vonatkozó közvélemény-kutatások ugyan masszív támogatottságot mutatnak ki a kormány új Alkotmány megalkotására irányuló szándéka mögött – gyanítható ugyanakkor, hogy a sok „igen” mögött valójában a jelenlegi politikai berendezkedéssel szembeni elégedetlenségen és a kormány magas támogatottságán túl nagyfokú érdektelenség és az Alkotmány szerepével kapcsolatos tudatlanság is rejlik. Az 1989-ben átfogóan módosított, de 1949-es keltezésű és deklaráltan átmeneti Alkotmányt az elmúlt húsz évben egyik politikai erő sem próbálta valódi politikai jelentőséggel felruházni, a demokrácia alapokmányává tenni. Ennek megfelelően nem is vált olyan, a rendszerrel való érzelmi azonosulásra is lehetőséget adó szimbólummá, mely bármiféle védelmet jelenthet a demokráciára és a jogállamiságra leselkedő veszélyekkel szemben. Ebből a szempontból sok pszichológiai igazság rejlik Orbán Viktor szavaiban: az Alkotmány egy „technokrata szabályhalmaz”, amelyben nincs semmi, amit az ember tisztelhetne (az új Országgyűlés ennek megfelelően már hatszor nyúlt hozzá az alaptörvényhez). Miért is tisztelné bárki, ha maguk a politikusok sem tisztelték soha, és mindig csak átmenetiségéről, posztkommunista jellegéről, megváltoztatásának szükségességéről beszéltek?Érdekes és színvonalas, ugyanakkor szerteágazó vita bontakozott ki az utóbbi hetekben a Hetek hasábjain, melynek fókuszában az alapkérdés áll: indokolt-e, helyes-e a Fidesz újraalkotmányozási törekvése, illetve kell-e nekünk egyáltalán új Alkotmány? A válasz, némi leegyszerűsítéssel, két részre bontható. Ha közjogi szempontból vizsgáljuk az Alkotmány szerepét, nem tűnik sürgetőnek az új-raalkotmányozás – ahogy arra Gulyás Gergely is utalt. Ha eltekintünk az elmúlt ciklusok parlamentjei által szorgosan halmozott alkotmányos mulasztásoktól (melyek ledolgozására a kétharmada okán az új kormánynak lenne lehetősége), az Alkotmány jogi szempontból tökéletesen betöltötte szerepét a joghierarchia csúcsán. Ezt mutatja az is, hogy a jogszabályok alaptörvénnyel való ütközését vizsgáló Alkotmánybíróság a rendszerváltás utáni kormányok legfontosabb ellensúlyává vált (kérdés persze, hogy ezt a szerepét a megváltozott jelölési gyakorlatot követően is megtartja-e). Ha a kérdés másik oldalát, az alaptörvény rendszerstabilizáló szerepét, illetve az állampolgárok Alkotmányhoz való viszonyát vizsgáljuk, a változás feltétlenül szükségesnek tűnhet. Ezt a szempontot Hack Péter a lakásfelújítás hasonlatát alkalmazva találóan úgy fogalmazta meg: „sokszor a lakókat nem racionális megfontolások vagy tényleges igények, hanem csupán szubjektív hangulatok, érzések indítják arra, hogy otthonukat átalakítsák, a nappalit felcseréljék a hálószobával, a szülői hálót a gyerekszobával”. Az elmúlt években a demokratikus rendszerrel szembeni ellenérzések olyan erősek lettek, hogy ez szinte üvöltene a jelképes és látványos változtatásokért. A demokráciával szemben szélsőségesen elégedetlen választók aránya a European Social Survey adatainak tükrében 2009-re 30 százalékra nőtt. A politikaellenes érzelmek az elmúlt években a rendszer kereteit kezdték szétfeszíteni. Egyetértek Gulyás Gergellyel, hogy az előző nyolc évben az „állami működés terén is olyan mélyre süllyedt, amely a társadalom jogállamba vetett hitét megrendítette”. Hozzá lehet azonban tenni, hogy a rendszerellenesség utóbbi években tapasztalható elharapózásában a demokratikus „alapozás” teljes hiánya, tehát az elmúlt húsz év rendszerszocializációjának kudarca is benne rejlik, és a bizalom lebontásában az elmúlt években a – parlamenti és parlamenten kívüli – ellenzék is aktív szerepet vállalt, ugyanakkor a felelősség alapvetően valóban a kormányokat terheli.A jogállamba vetett hit megrendülése, a „rend” és a „hatékonyság” iránt feltámadó elementáris igény vezetett el oda, hogy a Jobbik a legutóbbi országgyűlési választáson a listás szavazatok 17 százalékát szerezhette meg. És ez vezetett el oda is, hogy a kormány most gyakorlatilag úgy iktathatja ki az ellensúlyokat a rendszerből, úgy foglalhatja el és alakíthatja át kedve szerint az intézményeket, hogy mindezt a közvélemény többségének lelkes helyeslése kíséri. Ennek tükrében (ha a demokrácia fogalmát az intézményrendszer helyett a népakarat felől közelítjük meg) pedig valódi dilemmát takar a jobboldalon megfogalmazódó kérdés: „Mi ebben az antidemokratikus, ha a nép éppen ezt akarja?” További „szimbolikus” érv az Alkotmány módosítása mellett éppen az, hogy hatályos Alkotmányunk magát is átmenetiként határozza meg, saját szavatosságát „Hazánk új Alkotmányának elfogadásáig” jelölve ki. Az új Alkotmány mellett tehát nyomós érvek szólnak. Ám hogy képes lesz-e az új Alkotmány a neki szánt rendszerstabilizáló szerepet betölteni, az több szempontból is kérdésesnek látszik. A „gyereket a fürdővízzel együtt”. A probléma az Alkotmány megváltoztatásával kapcsolatban ott kezdődik, amikor az érvelés fő indokává nem az átmenetiség, hanem az elmúlt nyolc év kormányzati teljesítménye válik. Gulyás Gergely szavaival: „A magyar állam iránti bizalomvesztés két kormányzati ciklusa után az új Alkotmány elfogadásával egy változatlan formában működő alkotmányos intézmény is nagyobb közbizalomra tarthat számot.” Ebből a logikából kiindulva ugyanakkor minden népszerűtlen kormányzási periódust új Alkotmány elfogadása követhetné. Hazánkban jellemző mentalitás, hogy a rendszer átmeneti szereplőinek hibáit a rendszer egészének átalakításával kell kiküszöbölni. A demokratikus rendszer logikája azonban az, hogy a hatalom gyakorlásának átmeneti hibáit a rendszer az új vezető kiválasztásával korrigálja. Ez áprilisban meg is történt.Az új Alkotmány a Fidesz Alkotmánya lesz. A Fidesz az Alkotmány preambulumába (a NENYI-hez hasonlóan) saját politikai helyzetértékelését kívánja majd belevinni. Az ellenzéki pártok az új Alkotmányt várhatóan nem fogják elfogadni mint a Nemzet Alkotmányát. Az Alkotmányt előkészítő eseti parlamenti bizottságban, utána majd a plenáris ülésen is leszavazhatják az alapdokumentumot (vagy tartózkodhatnak). Az új alaptörvényt a Fidesz saját Alkotmányaként értékelik és támadják majd, amelyet szerintük a Fidesz saját Alkotmánybírósága védelmez. A baloldal markáns szimbolikus tartalma miatt („Isten, Haza, Család”), a szélsőjobboldal puhasága miatt támadja majd. Az új Alkotmány dicsősége a Fidesz politikai népszerűségével együtt kophat meg előbb-utóbb. Az új Alkotmány legitimitása kérdéses lesz. A fentivel összefüggő probléma, hogy a kormányfő nyilatkozatai alapján az új Alkotmányt nem fogja népszavazás szentesíteni. Ez azon túl, hogy a világban alkalmazott alkotmányozási gyakorlatok felől nézve nehezen indokolható, és szembemegy az Orbán Viktor által sokat hivatkozott francia példával is (a Negyedikből az Ötödik Köztársaságba való átmenetet 1958-ban sikeres népszavazás pecsételte meg), magának a Fidesznek is okozhat komoly problémákat a jövőben. A népszavazás éppen arra lenne jó a Fidesz szempontjából, hogy a még jelenleg is formálódó alkotmányozási terveit közvetlen felhatalmazással erősítse meg. Mivel az ellenzék egy éven belül várhatóan nem fog feltápászkodni, a Fidesz mozgósító ereje teljében van,  a referendum sikere (még ha az érdeklődés nem is lenne kiemelkedő) borítékolható lenne. Ha a népszavazás sikeres, az új Alkotmányt az ellenzéki pártok is kénytelenek elfogadni és támogatni. Ennek hiányában azonban folyamatos támadásra ad majd lehetőséget részükről az új Alkotmány „illegitimitása”. A Fidesz mostani ellenzéke a jövőben, kormányzati pozícióban pedig azzal az igénnyel léphet fel: cseréljék le a „Fidesz Alkotmányát” a „Nemzet Alkotmányára”. Könnyen lehet tehát, hogy az új alaptörvény Pandora szelencéjét felnyitva hosszabb távon nem megerősíti, hanem éppen ellenkezőleg, még inkább fellazítja a rendszer iránti bizalmat, és ingatagabbá teszi annak alapjait. (a szerző a Political Capital elemzője)