A történelemben talán még sohasem volt olyan mennyiségŐ, krízissel foglalkozó mŐ, mint a húszas és a harmincas években. Angliától Oroszországig, Európában szinte mindenütt s nemkülönben az Egyesült Államokban könyvtárnyi válságirodalom született. Akkoriban a szerzk a válságot nem szŐkítették le a gazdaság területére, hanem annál mélyebb összefüggéseket kerestek.

Demi Moore és Ashton Kutcher alapítványt hozott létre, és a ­közel­múltban média­kampányt indított a gyerme­keket kihasz­náló szexkeres­kedelem ellen. „Az igazi férfiak nem vásárolnak kislányokat” szlogennel futó akcióhoz számos celeb adta már a nevét.

„A világ számos országában ers a transzcendencia iránti nyitottság, a valamilyen istenbe, felsbbrendŐ lénybe, túlvilági erbe vetett hit” – derül ki az Ipsos Zrt. és a Reuters nemzetközi kutatásából, amit 24 országban, ugyanazzal a kérdíves felméréssel végeztek el. Magyarország a reinkar­nációba vetett hittel áll az élen.

A kormány által beterjesztett konvergencia-program az úgynevezett passzív munkaer-piaci ellátásokra szánt összeg radikális csökkentését irányozza el. A Policy Agenda elemzésében azt vizsgálja, hogy ennek a döntésnek milyen társadalmi hatásai várhatók, és milyen végrehajtási kockázatokkal kell számolni.

Előre látható volt, hogy ez nemsokára bekövetkezik. Ami kedd este Gyöngyöspatán történt – vagyis, hogy a faluba visszaszivárgó szélsőséges szabadcsapatok a rendőrség orra előtt verekedést provokáltak a romákkal –, arra bizton számítani lehetett, hiszen jó ideje nyilvánvaló, hogy az eddigi szélsőjobbos masírozások és hecckampányok célja az erőszakos konfliktusok kirobbantása. Miután pedig a kormány egy éve semmit nem tett a mind jobban elfajuló helyzet érdemi kezelésére, tehát sem új jogi feltételeket nem teremtett, sem a meglévő törvényeket nem alkalmazta következetesen, biztosra vehettük, hogy a paramilitáris csoportok elérik, amit akarnak: előbb-utóbb sikerül összecsapniuk a folyamatosan fenyegetett és hergelt romákkal. Még húsvét előtt, amikor híre ment, hogy a helybéli roma asszonyokat és gyerekeiket a Vöröskereszt mindenesetre kimenekíti a gyakorlatozni készülő félkatonai terrorszervezet elől, a kormányzati kommunikáció legott közölte, hogy szó sincs menekülésről: csupán a már korábban eltervezett hétvégi üdültetésre került sor, amelyet az ellenzék politikai haszonlesői próbálnak mentőakcióként beállítani. Maga a belügyminiszter cáfolta, hogy a romák bármifajta fenyegetés elől utaztak volna el, hiszen – mondta újra meg újra – semmi okuk nincs a félelemre. Ezt az elszánt hazugságot a cigány önkormányzat képviselői meg az emberiességi akció szervezője, egy Magyarországon élő amerikai üzletember azonmód cáfolta; a romák igenis tartottak attól, hogy megtámadják őket, hiszen jó ideje a pszichés terror légkörében élnek. Mindenesetre a világsajtó egyszeriben megtelt a gyöngyöspatai romamenekítés hírével. Az újabb világbotrány már több mint kínos a kurzus számára – a miniszterelnök egyik napról a másikra aláír egy rendeletet, amely az önjelölt rendteremtésnek már a szándékát is büntetni rendeli, hacsak pénzbírsággal is. Ezzel párhuzamosan a kormánypárt Kocsis Máténak, a parlament rendészeti bizottsága elnökének hangján nem átallja a következő nyilatkozatot tenni: „Az egész ország tanúja annak az aljas és szégyenletes politikai kultúrának, amit a Jobbik, az MSZP és az LMP folytat. Az ellenzéki pártok bebizonyították, hogy politikai érdekből képesek emberek és települések életét tönkretenni, mesterségesen feszültséget kelteni romák és nem romák között, élezni az indulatokat, kihasználni az aljas érdekeikhez a roma embereket, és erre még a Vöröskeresztet is képesek felhasználni.”Ismerjük a Fidesz régóta ismert kommunikációs módszerét; amit maga művel, éppen azzal gátlástalanul megvádolja politikai ellenfeleit. „Aljas és szégyenteljes politikai kultúrát” tulajdonítani a parlamenti ellenzéknek –  és összemosva, együtt inszinuálva a szélsőjobbot a demokratikus pártokkal, azt állítva, hogy közösen szítják a romaellenes indulatokat – hát nem épp ez nevezhető aljas és szégyenletes manipulációnak? Beszélhet így bárki annak a kormányzatnak a képviseletében, amelyik nagyhangú nyilatkozatai ellenére képtelen érvényesíteni az állam erőszak-monopóliumából fakadó kötelezettségeit? Kedd délelőtt a parlamentben Kontrát Károly belügyi államtitkár csatlakozott Kocsis Mátéhoz, hogy vállvetve szapulják az ellenzéket – estére pedig az újabb gyöngyöspatai atrocitások fényében végképp világossá vált, hogy a Belügyminisztérium tehetetlen. A hazugságcsapda bezárult.Hogy idáig hagyták fajulni a dolgokat, az persze egyáltalán nem a jogi lehetőségek hiányából fakadt, hanem a Fidesznek abból a korántsem új keletű politikai koncepciójából, ami mindezidáig nem engedte a szélsőjobbal való egyértelmű konfrontációt. Orbán jól tudja, hogy ha keményen szembefordulna az ultraradikálisokkal, először épp azokról kellene lemondania, akik a Fidesz bázisának is meghatározói. A szavazatmaximálás parancsa még a kétharmados többség idején sem elhanyagolható szempont; s változatlanul tovább élteti a mainstream jobboldal régi dilemmáját: tudniillik azt, hogy miközben a középre konvergál, megkockáztathatja-e a széleken elszenvedett veszteséget. 2010-ben azonban, a kormánypártok földcsuszamlásszerű veresége után Orbán már aggályok nélkül megengedhette volna magának, hogy határozottan kiossza azt a bizonyos, még a kampányban  beígért két pofont a szélsőségeseknek – vagyis gyorsan és keményen megteremtse a szükséges intézkedések jogi hátterét. Nem tette. Időhúzásra játszott. Úgy kalkulált, hogy a parlamenti mindennapok majd elszürkítik a Jobbikot, politikai credójának tetemes részét a Fidesz-frakció meg amúgyis lenyúlja. Számítása ugyan bevált, csakhogy éppen ezért Vonáék kénytelenek voltak ismét elővenni a provokatív vidéki megmozdulások eszköztárát, mert a médiafigyelmet és a falusiak körében korábban élvezett népszerűséget csak így szerezhették vissza. Nyilvánvaló lett, hogy a szélsőjobb pártja addig fogja feszíteni a húrt, hogy Orbán kénytelen legyen nyíltan fellépni ellene, illetve a vele társutas militánsokkal szemben. A Jobbik ezen az ütközésen keresztül tudja legbiztosabban maga mellé állítani az ország mindinkább leszakadó megyéinek népét – reményei szerint az elkövetkező kormányzati megszorítások következtében egyre nagyobb eséllyel.A mára kialakult drámai helyzet nem engedi a további taktikázást: Orbán Viktornak döntenie kell,  megengedi-e, hogy kormányzása – és az ország  – a szélsőjobb vészterhes akcionizmusának foglyává váljon. Ha nem, akkor kompromisszumok nélküli szigorral kell fellépnie, vállalva saját radikálisainak lemorzsolódását, és a nyílt sisakkal megvívott harcban ráadásul nem kerülheti el a komoly társadalompolitikai korrekciót sem. Ami persze gazdasági és szociális, egyben jogállami „másként gondolkodást” feltételezne. Mert komplex politikai irányváltás nélkül a szélsőjobboldali előretörés, miként sehol a világon, úgy minálunk sem állítható meg. Ugyanakkor minden jel arra mutat, hogy Orbán épp ezt nem érti, és makacsul nem is akarja megérteni.

„Szívünk és érrendszerünk, de még az idegrendszerünk állapotát is nagyrészt a kiegyensúlyozott életvitel határozza meg, és jóval kevésbé a genetikai adottságaink vagy a lelkiállapotunk. Mondhatni, szinte minden rajtunk múlik” – állítja Matos Lajos szívgyógyász, a Magyar Nemzeti Szívalapítvány Felügyelő Bizottságának elnöke. Szerinte a nők munkába állásával az infarktusveszély kiegyenlítődött a nemek között, de alapvetően nem a stressz, hanem a distresszre (nemkívánatos, zaklató stresszre) adott helytelen válaszok veszélyeztetik az emberek egészségét. A neves kardiológust, aki a hirtelen szívhalál elleni küzdelemnek is éllovasa, pár éve a saját feleségének sikerült újraélesztenie.

Senkit nem lephetett meg, hogy a kétharmados parlamenti többség által elfogadott egypárti alkotmány  – a médiatörvény körüli nemzetközi botrány után és ahhoz szorosan kapcsolódva – újabb erős külföldi ellenérzéseket keltett. Az orbáni alaptörvény ugyanis hasonló szellemben fogant, mint a véleményszabadság korlátozására létrehozott jogszabály, és ezt sajtóorgánumok és politikusok egyaránt megértették.

Egy ENSZ-tanulmány szerint az úgynevezett kiégés (burn out) szindróma húsz éven belül els helyre kerül a vezet halálokok között, megelzve a szívinfarktust és az AIDS-et is. Ehhez képest a legtöbben még csak fel sem ismerik ezt a betegséget, és a tüneteket külön-külön igyekeznek kezelni. Pedig a kiégés gyógyítható, st megelzhet.

A Déli pályaudvar elmúlt másfél évszázada olyan, fordulatokban gazdag történet, amelynek egyes epizódjai rendszerváltások és korszakváltások kulisszatitkaira is rámutatnak. Széchenyi Istvántól Kádár Jánosig a történelem bizonyára másképp alakult volna, ha reformkori eleink a „dolce vita” megragadása helyett Kossuth javaslatát fogadják el. Mindez már nem változtat a tényeken.

Az elmúlt évtizedben Guatemala gyilkossági rátája megduplázódott. A helyi kormányzat úgy véli, hogy a gyilkosságok közel 40 százaléka az áttelepült drogüzletekhez kapcsolódik.

Vajon Németország valóban csak saját bankjainak megmentése céljából dob mentőövet az eurózóna bajba jutott országainak?

Egyszerre indult el hét halmozottan hátrányos kistérségben (274 településen) április 14-én a Minden Gyermek Lakjon Jól Alapítvány ez évi vetmag- és kisállatakciója. Lengyeltótiban Szita Károly, Kaposvár polgármestere és Kovács Sándor, az alapítvány koordinátora osztották ki az itt él összes hátrányos helyzetŐ nagycsalád részére az egyes családok teljes évi zöldségszükségletét biztosító vetmagokat.

A Szebb Jövőt Polgárőr Egyesület másfél héten át úgynevezett megerősített járőrszolgálatot látott el Hajdúhadházon. Erőiket azóta Magyarbánhegyesre csoportosították át „munkaadó gazdájukkal", a Jobbikkal együtt. Ez maradt utánuk.

Miért biblia az Új Beatles-biblia? Hiszen nem szentek életét írta meg: a könyv főszereplői nagyon is profán emberek, akik időnként a mai botrányhősöket is megszégyenítő dolgokat műveltek?–ŰNagyon egyszerű a válasz. Ők négyen bizonyos módon apostolok és próféták voltak, akik egy új korszakot hirdettek meg, amiben – a történelemben először – az ifjúság lett a legfontosabb. Nekik írtak „evangéliumokat”. Ez a négy fiatalember úgy gondolta, hogy felfedezték az üdvösséghez vezető utat, én pedig megírtam ezeknek az esendő szenteknek a történetét.Azért is kérdezem, mert John Lennon egyszer csúnyán megégette magát, amikor Jézushoz hasonlította a Beatlest. Ez a mondat végigkísérte az életét…–ŰIgen, megégette magát, és utána egy életen át mosakodott, mert nem így gondolta. Egy újság­interjú során a riporternő provokálta Johnt, aki ingerülten odavetette, hogy „népszerűbbek vagyunk Jézusnál”. Nem hasonlította magát Jézushoz, és később bocsánatot is kért a kijelentéséért, többek között egy televíziós evangélistának, Oral Robertsnek írt levelében is. Nagyon megbánta, hogy még csak közelébe is ment ennek a témának. John megmaradt alapvetően vallásosnak, ez kiderült a halála után megjelent interjúkból is. Voltak persze olyan kitérők, mint a Mahirisi Mahes jógival való kapcsolat, de ez is inkább zenei jellegű volt. Lennon nem véletlenül ment Amerikába, ahol az emberek 97 százaléka vallásosnak mondja magát. Nem egy katolikus országba ment, ahol a vallásosságnak van bizonyos monopolisztikus jellege, hanem Amerikába, ahol a protestáns egyházak, amelyek a reformáció folytatásainak tekinthetők, óriási befolyást gyakorolnak.Menjünk vissza a kezdetekhez. A hatvanas évek hajnala hihetetlen optimizmust sugárzott. Kennedy elnök meghirdette, hogy irány a Hold, az orvosok az összes betegség legyőzését ígérték… Úgy tűnt, minden elérhető az ember számára. Irreális kor volt ez?–ŰNem feltétlenül. A Beatles tagjai az első nagy háború utáni nemzedékhez tartoztak. A fülükben ott volt még a robbanások zaja, Lennon még liverpooli bombatölcsérekben is játszott, de mégis mindez elmúlt. Hadd mondjak erről egy történetet, ami igazi dráma volt a számomra! Kennedy Moszkvába küldte a Nobel-díjas írót, John Steinbecket. Az elnök üzenni akart a szovjeteknek, hogy kész az enyhülésre, a hidegháború lezárására. Steinbeck Moszkva után Budapestre jött. Ismertük egymást, történetesen én fordítottam az egyik darabját. Aczél György mindenáron találkozni akart Steinbeckkel, aki azonban ragaszkodott hozzá, hogy a hivatalos tolmács helyett én fordítsak neki. Mindez 1963 novemberében volt, azon a napon, amikor Kennedyt lelőtték. A hírt én mondtam el Steinbecknek, épp az Aczéllal való találkozás előtt. Mindannyian tudtuk, hogy a küldetésnek vége, egy új hidegháború kezdődik. Aczél mégis úgy magyarázott, mintha mi sem történt volna. Pedig Kennedy halálának napja a kétségbeesés napja, az akkori emberiség legsötétebb napja volt. A Beatles mégis azokban a hónapokban vált világhírűvé. Az akkori zenéjükben, szövegeikben semmi nem jelenik meg ebből a kétségbeesésből, sőt…–ŰA Beatles mondhatni az utolsó kapaszkodó volt a reménybe. Hiszen ha egy golyó – amire alighanem Moszkvában instruálták a merénylőt, Oswaldot – mindent tönkretehet, akkor mi értelme van bízni egy békésebb jövőben? Ebben a hullámvölgybe jött ez a négy liverpooli fiú, akik meghirdették az ifjúság forradalmát, a megbékélés, az erőszakmentesség korszakát.És a féktelen szabadosság korszakát…–ŰA szabadosság kísérőjelenség volt, nem lehet ezzel azonosítani a hatvanas éveket. Ezek a fia­talok kipróbáltak mindent, aztán nem sokára már mind mellényt viselt, aki előtte Wood­stockban a sárban hempergett. Allen Ginsberget, aki ennek a korszaknak a legnagyobb provokátora volt, ma az amerikai klasszikusok között adják ki. A hatvanas évek olyan volt, mint egy vetemény, ami mára beérett, még akkor is, ha a háború megölte az ártatlanságot. De – Vörösmarty szavaival – ez nem egy „sárkányfog-vetemény” volt, valami félelmetes gonosz. Ne felejtsük el, hogy 1945 után több ezer helyi háborút vívtak, népirtások történtek, volt Ruanda, Kambodzsa, ma itt vannak az arab országok… Sok mindent el lehet mondani a hatvanas évek fiatalságáról, de egyet nem, hogy valaha is a háborúra izgattak volna. Lennon és az egész Beatles békepapok voltak, egy sort nem talál senki az életművükben, ami az erőszakról szólna.Véletlenek sorozata volt, hogy a hamburgi kocsmazenészekből 24 hónap alatt szupersztárok, a brit birodalom lovagjai lettek?–ŰMint minden történetben, itt is vegyül a szükségszerűség és a véletlen. Utólag nézve így kellett hogy történjen, akkor véletlennek látszott. Mindennek Angliában kellett megtörténnie, mert ez volt a háború utáni első jóléti társadalom, ahol 1946-tól kezdve mindenkinek társadalombiztosítása volt. A Beatles-generáció tagjai úgy nőttek fel, hogy tudták, lesz nyugdíjuk és egészségügyi ellátásuk. Nem véletlenül mondta Macmillan brit miniszterelnök azt, hogy „ilyen jól még sohasem éltünk”. Ez a jóléti társadalom kitermelt egy olyan réteget, akiknek nem kellett 16 évesen elmenni egy gyárba dolgozni. Viszont volt pénzük, amiből szórakozni akartak és tudtak. A régi dzsesszzenészekre már nem voltak kíváncsiak, ezért egyre-másra nyíltak új klubok, Hamburgban és Liverpoolban is. Ezek a klubok vonzották magukhoz a fiatalokat, akiknek aprópénznél több volt a zsebükben. Megnyílt a fiatalság piaca. Sőt igazából ekkor találták fel a fiatalságot, mert az nem volt korábban. Az ifjúság mint önálló életkori sajátosság nem létezett, Shakespeare-nél sem. Ha megnézünk egy Velazquez-festményt, azt látjuk, hogy azon a gyerekek kis méretű felnőttek. Piaci szempontból a fiatalok az ötvenes-hatvanas évek találmánya, mert rájöttek, hogy nekik eladható divatcikként a blue jeans, az indigó munkásnadrág.A Beatles volt az első zenekar Európában, akikre egy ipar épült?–ŰA könyvem borítóján ott van egy pár csizma, amit a Carnaby Streeten vagy a Beatles híres „Apple-boltjában” lehetett kapni hat fontért, ami akkor komoly pénz volt. Vékony kis lábbelik voltak ezek, de épp ettől működik a divat, hogy a vevők nem a praktikumért fizetnek. Emellett ott voltak az FM-rádiók, amelyek éjjel-nappal adták a zenét, és a lemezipar, ami ma ugyan haldoklik, de akkor hatalmas pénzeket szívott el. Ekkor alakult ki a „swinging London”, az örömváros. Éltem ott akkoriban, és emlékszem, hogyan hömpölygött éjjel a tömeg a Piccadillyn és a Trafalgar Square-en. Az éjszaka közepén marhasültet lehetett enni tormával a Sohóban, amit egy szegény tanárember is megengedhetett magának. Ezt a világot már nem ismerjük többé: mosolyogva mentek az emberek az utcán. Ezt a mosolygó világot tükrözte a Beatles első korszaka…–ŰA „yeah, yeah, yeah” az igent jelentette. Jól érezzük magunkat? Yeah, igen. Vagyunk? Van jövőnk? Igen, igen… A rockzene őshazája Amerika. Miben tudott a Beatles újat hozni? –ŰA liverpooli kikötőbe jöttek át azok a matrózok, akik az ötvenes évek dalait énekelték, Frank Sinatrát és a többieket. Ez még kizárólagosan szórakoztató zene volt. Lehetett rá édelegni a tánciskolában, vagy megnézni a moziban, de nem érintette meg igazán a fiatalságot. Amikor azonban megérkezett a Rock around the clock (Rock éjjel és nappal), és felléptek olyan színészek, mint Marlon Brando, akiknek a járása, mozdulatai, beszéde minta lett, akkor lehetett sejteni, hogy valami megváltozik. Amerika azonban tagolt társadalom. Ami Alabamában nagy volt, mint a countryzene, vagy New Orleansban a dzsessz, azt másutt nem becsülték olyan sokra. Emellett Amerika messze is volt, és az ottani zenészek nem érezték olyan fontosnak, hogy Európába jöjjenek. Hiányzott az egységes kultúra is, ami viszont Angliában megvolt. Ami Londonban vagy Liverpoolban siker volt, azt hallgatta mindenki. Nem véletlen, hogy a Beatles már a pályafutásuk legelején átment Németországba, ahol megtapasztalták, milyen azoknak zenélni, akik ellen a szüleik háborúztak. Ez a háború utáni Európa élménye volt, ami különbözött attól a mítosztól, amit az angolok a csatornán túl átéltek.Anglia közben elvesztette a gyarmatbirodalmát, lett helyette viszont a Beatles, és Anglia legfontosabb exportcikke lett…–ŰA gyarmatok elvesztése nem csak átkot jelentett Angliának. Egyre nagyobb terhet, miközben már régen nem adták azt a hasznot, mint korábban. Kineveltek viszont egy olyan értelmiséget, például Indiában, akik ma több ágazatban a világ élvonalát jelentik. A gyarmatbirodalom utódállamai közül azonban sok felszabadult ugyan, de közben súlyos romlásnak indult. A Beatles számaiba is beleépül ez a széles világ, a jamaicai reggae-től az indiai szitáron át a tengerészdalokig és a hillbilly-ig. Így a Beatles sokat tett a rasszizmus visszaszorításáért is. Egyszerűen mindenki szerette őket, a fehér középosztálytól a pakisztáni bevándorlókig. A mai fiatalok ha megnéznek egy Beatles-felvételt, azon csodálkoznak, hogy a színpadon mostani mércével nézve konzervatívan öltözött zenekart látnak, miközben a közönségük elképesztő eksztázisba került. Ennek mi volt a titka?–Ű1964-ig volt csak zakó és nyakkendő, utána a megjelenés gyorsan változott náluk is. De az eksztázisnak több oka is volt. Egyrészt ők írták a dalokat, így nemcsak előadók, hanem alkotók is voltak, akik ismerték a közönségüket. Emellett egy óriási marketingfogás volt az, hogy egy nagy apparátus a publikum és a zenekar közé állt. Nem lehetett megközelíteni őket, és emiatt a Beatles tagjait egyfajta kvázivallásos gurukká lehetett felemelni. Voltak, akik a hoteljük előtt azt kérték tőlük, hogy gyógyítsák meg a beteg gyerekeiket. Ezért is ért véget a zenekar pályafutása, mert már nem mertek színpadra lépni. Olyan intenzív volt irántuk a rajongás, hogy mindenféle veszély fenyegette őket. Csak emiatt szűnt meg a sikerei csúcsán a Beatles?–ŰTöbb ok is volt. 1969-re már telítődött a zenei piac, egyre nehezebb volt állandóan az első helyre kerülni. A Beatlesnek nem állt jól, ha csak harmadik vagy negyedik helyig jutott el egy új lemezük, ez olyan volt, mintha elvesztették volna a világbajnokságot. Emellett feszültség, sőt féltékenység keletkezett John Lennon és Paul McCartney között. A harmadik, hogy olyan mértékű gazdagságra tettek szert, amit a hétköznapi emberek addig nem ismertek. Ráadásul a gazdagság mellett a pénzügyeik példátlanul rendezetlenek voltak, miközben a hetvenes évek elején már egy új gazdasági válság kezdődött. Továbbá ne felejtsük el, hogy ekkoriban – világhír ide, világhír oda – Mick Jaggert és John Lennont is letartóztatta a rendőrség, priuszuk lett, egy sor országba nem mehettek, vagy csak egy rövid időre. Egyetlen kábítószeres kihágás – és ez helyes – ekkoriban földönfutóvá tehetett egy sztárt. Elkoptatta volna a Beatles-legendát az, ha később újra összeállnak, és nosztalgiakoncerteket vállalnak? –ŰFeltétlenül. Ez a szerencséjük részben egy tragédiából fakadt. Meghalt az eredeti mene­dzserük, és akik utána jöttek, azok már csak szélhámosok voltak. Emellett megjelent a színen Yoko Ono, aki szerintem olyan valaki, hogy birodalmakat lenne képes romba dönteni. Ehhez képest szerencse, hogy csak a Beatlest omlasztotta össze. Uralkodni akart, és féltékeny volt arra, hogy Lennon ugyanolyan szenvedéllyel fordult Paulhoz és a többiekhez, mint őhozzá. Yoko nem szerette azt, ha rajta kívül mások is megjelentek a színen. És az is benne lehetett, hogy a Beatles tagjai egy idő után szerettek volna kibújni a rájuk ragadt prófétai szerepből. A sorsuk elől azonban nem tudtak elmenekülni…–ŰPersze, hiszen ezért hívják ezt sorsnak. Utol­érte őket, érdekes módon Lennont éppen akkor, amikor megint próféta akart lenni, és elkezdett felvételeket készíteni. Előtte öt évig eltűnt, kivonult a társadalomból. Amikor újra kilépett, akkor megint előkerülhetett egy őrült, és elő is került.42 év telt el a Beatles-biblia első kiadása óta. Miben látja ma a zenekar jelentőségét?–ŰAz erőszak- és rasszizmusellenességet már említettem, emellett nagy eredményük volt az, hogy áttörték a kulturális kizárólagosságot. A Beatles továbbra is a nyugati világ üzenete azoknak, akik még csak a müezzin hangját hallgathatják.

Anna Porter, a magyar származású kanadai író legújabb könyve – The Ghosts of Europe (Európa szellemei) – egy érdekes útikalauz azok számára, akik Közép-Európa szellemiségét kutatják, és arra kíváncsiak, hogyan dolgozta fel közös múltját az a térség, amely sokak számára még ma is két világháború kirobbantásának helyszínét jelképezi.

Ötven kilométert gyalogolt egyetlen éjszaka alatt, hogy a fővárosba érve átadja petícióját a miniszterelnöknek. Több mint száz szimpatizánsa végigkísérte az úton, amely egy edzett távgyaloglónak talán meg se kottyan, de aki nincs folyamatos edzésben, annak bizony rendkívüli kihívás. De hát épp ez volt a szokatlan menetelés célja: megmutatni, hogy a tüntetőleg Pestre hozott kérelmet is kívételes helyzet diktálta.

Az elmúlt napokban ismét történelmi rekordot döntött az arany ára, és az ezüst is 31 éves csúcsra tört. Az események kiváltó oka most éppen a világszerte várható magas infláció.

A magyarok szinte egy cipővásárlást is jobban meggondolnak, mint a pénzügyi termékek felőli döntést – derül ki többek között a Magyar Nemzeti Bank és a Pénziránytű Alapítvány közös felméréséből. Hogy ez a következő generációnál már ne így legyen, több alapítvány igyekszik becsem­pészni az iskolákba a pénzügyi műveltség oktatását.

Lopni, hazudni nem nagy bűn, olykor a gyilkosság is megengedett, az idősek pedig ellenszenvesek - többek között így vélekednek némely általános iskolások a Kaposvári Egyetem legfrissebb felmérése szerint. A családok szétesése, illetve a média eluralkodó hatása, a celebek világa már kiskorban cinikussá teszi a gyerekeket, akiknek egy része uzsorás, autócsempész vagy pornósztár szeretne lenni.