Magyarként hogyan éled meg ezeket a napokat? Először tapasztalsz kinn ilyen típusú háborút, igaz?

Igen, körülbelül 6 hónapja élek itt és az ezt megelőző hónapok nem hasonlíthatóak ahhoz, ami most történik. A hétköznapi élet máshogy néz ki, mint a megszokott, nem megyünk be dolgozni a mellőzhető munkakörökbe a munkahelyeinkre, a gyerekek nem mennek iskolába, amíg nem kapunk más utasítást a hadseregtől.

Csendesebbek az utcák a környéken, mint általában. A riasztások számomra már nem szokatlanok, hiszen a jemeni rakéták eddig is rendszeresen keltettek minket az éjszaka közepén, de az iráni rakéták 12-20 méteresek is lehetnek és a rendszer nem tudja teljesen mindet kivédeni.

Sokkal nagyobb a kockázat, ha nem megy az ember óvóhelyre. Ez teljesen más tapasztalat, mint korábban.

Hallani lehet ahogy csattannak a rakéták darabjai és sajnos áldozat is van, bár jó részt olyan helyeken, ahol nem mentek óvóhelyre.

A legtöbb épületben van óvóhely. (Az 1990-es évektől épült, új épületekben kell lennie óvóhelynek.) Kapunk fél órával a támadás előtt értesítést a telefonunkon lévő alkalmazásban, majd 10 perccel előtte is, és akkor is amikor már itt vannak a rakéták.

Az előző éjszaka egy rakéta alig pár utcával arrébb esett le tőlünk.

Ez is nagyon jól mutatja, mennyire fontos követni a hadsereg utasításait és óvóhely közelében lenni, ha arról küldenek értesítést. 

Milyen a közhangulat most Izraelben, pánikolnak az emberek?

Ha az átlag európai ember hozzáállásához mérjük nyugodtak. Ugyanakkor érződik az embereken a nagyobb felkészültség. Az óvóhelyre, ami a lakásunk alatt van szoktak jönni olyan házakból érkező emberek is, akiknél nincsen óvóhely. Ez korábban nem volt jellemző.

Az óvóhelyen fel vagyunk mindig készülve arra is, ha akár órákat kellene lent tölteni.

Mindenki nagyon segítőkész. Miközben a világ nagy része szidja Izraelt, Izrael olyan, mint egy nagy család.

Az emberek segítik egymást, a közhangulatban szokásosan ott van az élet védelme. A hadsereg fantasztikus, bátor emberekből áll. Időben tájékoztatnak minket, és Isten segítségével történelmiek az akciók, amiket végrehajtanak.

Miből merítetek reményt, erőt ebben a helyzetben?

Isten igéreteiből. Maga Isten szava a biztosítás arra, hogy nem lehet Izraelt csak úgy letörölni a térképről, ahogy azt szeretnék. Izrael az a hely, amit mindig el akartak pusztítani. Isten eddig sem engedte és tudjuk az Igéből, hogy most is Ő Izrael őrizője és örökkévaló szövetséget kötött az ő népével.

Nincs más választás: itt az ember vagy "bedilizik" vagy megtanul bízni Istenben,

és remélni, hogy az óvóhelyről fel fogunk jönni és minden, nehéz óra valamivel közelebb visz azokhoz az időkhöz, amikor minden újjá lesz. Lesz a öröm a bánat helyett, a gyászból tánc, és akik most sírnak majd teljesen , minden túlzás nélkül megvigasztaltatnak.

Mit üzentek az itthoniaknak, mit fontos megérteni a mostani helyzettel kapcsolatban, és hogyan tudnak segíteni az érintetteknek?

Szerintem fontos megértenünk, hogy Izrael ügye, az egész világ ügye. Nem lehet azt hinni, hogy ami itt van, nincs hatással minden másra. Ez a jó és rossz harca. A világ nagy része mégis a rossz mellett tüntet és átkozza Izraelt és az itt élőket, a halálunkat kívánják. Izrael Európa harcát is harcolja a napokban.

Azt gondolom különösen olyan órákat élünk, amikor fontos Izraelért imádkozni és nem szégyellni kiállni szavainkkal mellette.

Én személy szerint nagyon hálás vagyok a Hetek munkájáért , a korrekt tájékoztatásért, az emberekért, akik névvel és arccal vállalják az ország előtt Izrael védelmét. Olyan, mint egy nagy igazság zuhany minden egyes cikk és mint egy nagy ölelés innen több ezer kilométerről is. Hiánypótló és hatalmas áldás. Köszönjük a munkátokat!