Az első niceai zsinat (Kr. u. 325), ahol rögzítették a keresztény hit alapigazságait.(Forrás: X / VaticanMuseum)
Lényegre törünk! Bár sokan próbálják elhallgattatni közös értékeinket, de nem hagyjuk! Kérjük, fizessen elő Ön is, hogy jövőre is folytatni tudjuk ezt a munkát: részletek a hetilapban és a hetek.hu/elofizetes oldalon.
Tapasztalatom szerint pünkösdi-karizmatikus körökben elterjedt az az egyháztörténeti értelmezés, miszerint az apostolok halála után, lényegében a II. századtól kezdve a kialakuló egyház egyre inkább eltávolodott az eredeti hittől, az igaz keresztények pedig mindig kisebbségben és üldözések közepette tudtak csak fennmaradni.
Az a véleményem, hogy ezen egyháztörténeti nézet igencsak leegyszerűsíti azokat a bonyolult és összetett folyamatokat, amelyek végigkísérték az egyház korai századainak történetét. Sokan abban látják a romlás legnagyobb okát, hogy a keresztény teológia rendszerének kialakulása magával hozta a korábbi – főleg görög – filozófiai nyelvezet becsatornázását a keresztény gondolkodásba. Ugyanakkor érdemes végiggondolnunk azt, hogy már Pál apostol is használt olyan fogalmakat, melyeknek erőteljes filozófiai konnotációi voltak, elég csak az areioszpagoszi beszédre (lásd ApCsel 17:16–34) vagy a Rómaiakhoz írt levél egyes kifejezéseire (ktiszisz – teremtés; noeó/nusz – megért/értelem) gondolnunk.