A több mint 5 órás búcsúztatáson hihetetlen tömeg gyűlt össze, hogy Isten dicsőítésével, Jézus Krisztus felmagasztalásával emlékezzen meg Charlie Kirk evangéliumi keresztény aktivista életéről, akit szeptember 10-én egy utahi egyetemi kampuszon tartott beszéde közben lőttek agyon. 

Az alábbiakban felesége, Erika beszédének leiratát közöljük. 

"Isten áldjon meg mindenkit, aki a világ minden tájáról azért érkezett ide, hogy tisztelegjen az én Charlie-m emléke előtt és ünnepelje őt.

Két éve a 2023-as America Festen, alig néhány mérföldnyire innen, Charlie elmondott egy beszédet a TPUSA Faith rendezvényén. Charlie nagyon szeretett improvizálni. Nagyon jó volt benne - szöveg nélkül. Tehát még én sem tudtam, mit is fog ott mondani. 

"Itt vagyok, Uram, küldj engem!"

Azon a napon úgy döntött, az Isten akaratának való alárendelésről fog beszélni. Az egyik kedvenc igeversét is idézte az Ésaiás 6:8-ból: "Itt vagyok, Uram, küldj engem!"

Miután Charlie végzett, találkoztam vele a színpad mögött és beszélgettünk. Soha nem fogom elfelejteni. Azt mondtam neki: "Charlie, drágám, legközelebb beszéljük meg, mielőtt ilyen kijelentéseket teszel." Azért mert amikor kimondja az ember, hihetetlen erő van abban a bibliaversben.

Amikor azt mondjuk, "itt vagyok Uram, használj engem", Isten komolyan veszi. 

És így is tett Charlieval. 

Tizenegy nappal ezelőtt Isten elfogadta a férjem teljes átadását, majd az ő oldalára hívta el. Charlie mindennél jobban vágyott arra, hogy ne az ő akarata legyen meg, hanem Istené. 

Ezalatt a 11 nap alatt, a fájdalmon keresztül, soha nem leltem nagyobb vígasztalásra, mint most a Miatyánk imájának ezen szavaiban: "Legyen meg a te akaratod!"

Isten a férjem elleni merénylet óta minden egyes nap kijelenti az ő szeretetét számomra. 

Charlie nem szenvedett

Szeptember 10-ének délutánján elmentem egy utahi kórházba, hogy megtegyem az elképzelhetetlent - megtekintsem a férjem meggyilkolt holttestét. Láttam a sebet, ami véget vetett az életének. Minden érzelem átrobogott rajtam, amit el tudnak képzelni. Sokkolódtam. Elborzadtam, és a szívfájdalom egy olyan szintjét éltem át, melyről azt sem tudtam, hogy létezik. 

De ott volt valami más is. Még halálában is azt a férfit láttam, akit szerettem. Láttam az egyetlen ősz hajszálát a feje oldalán - amiről sosem szóltam neki. Mostmár tudja.  

Sajnálom drágám. Most elmondom, de neked sosem tettem. Nem akartam. 

De más valamit is láttam: az ajkain egy egészen halvány mosolyt. 

Ez pedig valami fontosat árult el a számomra. Isten hatalmas irgalmát jelentette ki ebben a tragédiában. Amikor ugyanis megláttam, rájöttem, hogy Charlie nem szenvedett. 

Még az orvos is azt mondta nekem, hogy annyira hirtelen történt, hogy mégha egy műtőben történik a lövés, akkor sem tudtak volna semmit tenni érte. 

Nem volt fájdalom. Nem volt félelem. Nem volt agónia. 

Az egyik pillanatban Charlie még azt tette, amit szeret - vitatkozott és érvelt a kampuszon, harcolt az evangéliumért és az igazságért egy hatalmas tömeg előtt. 

Majd pislogott egyet. Mikor kinyitotta a szemét, már Megváltóját látta a paradicsomban, és minden mennyei titok feltárult előtte. 

Isten szeretete pedig egyre inkább feltárult előttem az ezt követő napokban. 

Zavargások és forradalom helyett ébredés

Másnap, az Air Force Two fedélzetén találkoztam Usha Vance-szel. Megfogtam a kezét és őszintén elmondtam neki: "Nem tudom, hogyan fogok keresztül jutni ezen."

Akkor így felelt: "Tudod, milyen az, amikor a gyermekeiddel utazol a repülőn, és az utolsó 15 perc tiszta őrület? A gyerekek nem figyelnek rád, játékok repülnek mindenfelé és mindenki sikítozik? Mindeközben azt gondolod, alig várom, hogy landoljon a gép, 15 perccel azelőtt, hogy landolnátok?"

Majd hozzátette: "Túl fogod élni ezt a 15 percet - ahogy az azt követő 15 percet is." Usha, valószínűleg akkor nem tudtad, de pontosan ezeket a szavakat kellett akkor hallanom. 

De mindenekelőtt Isten irgalma és szeretete nyilvánult meg előttem az elmúlt 10 napban.

Charlie meggyilkolása után nem láttunk erőszakot.

Nem láttunk zavargásokat. Nem láttunk forradalmat. Ehelyett azt láttuk, amiért a férjem mindig imádkozott, hogy láthasson ebben az országban. Ébredést láttunk.

Az elmúlt héten láttuk, ahogy emberek tíz év után először nyitották ki a Bibliát. Láttuk, ahogy emberek gyerekkoruk óta először imádkoztak. Láttuk, ahogy emberek egész életükben először vettek részt istentiszteleten.

Charlie szeretett naplót írni. Ezt azért mondom, mert így emlékezett a fontos pillanatokra és kijelentésekre, amelyek hatással voltak rá. Az egyik dolog, amit a naplójába írt, a következő volt: „Minden alkalommal, amikor döntést hozol, az nyomot hagy a lelkedben.”

Azoknak, akik most hoztak ilyen döntést, és megtették az első lépést a szellemi élet felé, azt mondom: köszönöm, és üdvözöllek benneteket.

Remélem, egy nap visszatekintve rádöbbentek majd, hogy ez volt életetek legfontosabb döntése – mert az is.

Mindannyian – akik már hívők vagytok – a ti feladatotok, hogy gondoskodjatok ezekről az emberekről. Ne vegyétek ezt félvállról.

Öntözzétek hitük magját. Védjétek meg, és segítsetek nekik növekedni.

Minden nap, amikor Charlie bejött az irodába, átnézte a névjegyzékét – tudom, hogy sokakat közületek ez érintett - Átnézte a névjegyzékét, és bibliai verseket küldött ismerőseinek.

Tudta, hogy a hit egy életmód. Minél többet éljük, annál jobban növekszik. De tudjátok meg ezt is: a magot csak most ültették el.

"Vedd fel a kereszted és kövess engem!"

Az ellenség ilyen időkben kísért bennünket a leginkább. Isten mindig veletek lesz - de újra és újra döntéseket kell hoznunk, melyek nyomot hagynak a lelkünkön és Krisztus irányába visznek bennünket. 

Imádkozz megint. Olvasd a Bibliát ismét. Menj istentiszteletre a következő vasárnap majd azután is. Törj ki a világ kísértéseiből és láncaiból. 

Krisztus követőjének lenni nem könnyű. Nem is kell annak lennie. Jézus azt mondta: "Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem" Azt mondta, üldözni fogják. Azt mondta, minket is üldözni fognak. 

Charlie tudta ezt - és örömmel vitte a keresztjét egészen a végéig.

Szeretném, ha mindannyian tudnátok: Charlie túl korán halt meg, de kész volt meghalni. 

Nem volt semmi – semmi –, amit halogatott volna. Nem volt semmi, ami túl nehéz vagy túl fájdalmas lett volna. Nem volt semmi, amit nem akart volna megtenni.

Megbánás nélkül távozott ebből a világból. Minden nap 100%-osan teljesítette, amit tudott. Szeretném, ha tudnátok: Charlie befejezetlen munkával távozott, de nem befejezetlen ügyekkel.

célja az volt, hogy újjáélessze az amerikai családot

De hiányozni fog. Nagyon fog hiányozni, mert a házasságunk és a családunk gyönyörű volt.

Charlie életének legnagyobb célja az volt, hogy újjáélessze az amerikai családot. Amikor fiatalokkal beszélt, mindig alig várta, hogy elmondhassa nekik Isten házasságról alkotott elképzelését, és azt, hogy ha mernek élni ezzel az elképzeléssel, az ugyanúgy gazdagabbá teszi majd életük minden területét, ahogyan a miénket is gazdagabbá tette.

Valaki egyszer megkérdezte tőlem, hogy Charlie és én hogyan tudtuk megőrizni házasságunkat, amikor ő annyit utazott.

A mi kis titkunk? A szerelmes levelek. Charlie írt nekem egyet minden szombaton.

Soha nem hagyott ki egy szombatot sem. Mindegyikben elmesélte, mi volt a hét legfontosabb eseménye, és mennyire hálás nekem és a gyerekeinknek.

És mindig, a végén, feltette a legszebb kérdést: „Kérlek, áruld el, férjként hogyan tudnék jobban szolgálni téged.”

Charlie tökéletesen megértette a keresztény férj Isten által rendelt szerepét: egy férfi, aki vezet, hogy szolgálhasson.

Minden férfi számára, aki világszerte nézi ezt azt üzenem: fogadjátok el Charlie kihívását, és fogadjátok el az igazi férfiasságot. Legyetek bátrak és erősek a családotok javára. Szeressétek és vezessétek a feleségeteket. Legyetek az otthonotok szellemi vezetői. 

De kérlek - olyan vezetők legyetek, akiket megéri követni. 

A feleségetek nem a szolgátok. A feleségetek nem a beosztottatok. A feleségetek nem a rabszolgátok. Ő a segítőtársatok. 

Nem riválisok vagytok. Egy test - amely együtt dolgozik Isten dicsőségére. Én voltam Charlie bizalmasa. Én voltam a széfe. A legközelebbi és legbizalmasabb tanácsadója. A legjobb barátja. 

Sokat fektettem bele és mélységesen szerettem. Megerősítettem, mert a szeretete inspirált, hogy jobb feleség legyek. 

Minden nap kifejezte a tiszteletét irányomban, és én azért imádkoztam, hogy olyan feleséggé váljak, amilyenné Isten akar tenni a férjem számára. 

Hölgyek, számotokra is van egy kihívásom. Legyetek erényesek. Erőnket az Isten által nekünk rendelt szerepünkben találjuk meg. Védelmezők vagyunk. Bátorítók vagyunk. Őrzők vagyunk. 

Őrizzétek meg a szíveteket, mert minden abból indul ki. 

És ha anya vagy, kérlek, vedd tudomásul, hogy ez a legfontosabb feladatod.

Mivel Charlie sokat utazott, igyekeztünk vele tartani, amikor csak lehetett. De gondoskodtam arról, hogy amikor Charlie hazajött a munkából, az otthonunk legyen a szent menedéke, távol a világ gondjaitól.

Nem éreztettem vele bűntudatot azért, mert túl sokáig volt távol, vagy túl sokat utazott, vagy túl későn ért haza. Mindig azt mondtam neki: „Az otthonod itt van, és mindig készen áll a számodra.” Olyan hellyé tettem, ahová minél hamarabb vissza akart térni, amikor úton volt.

Nem tartottuk számon egymás hibáit. Egy csapat voltunk, akik ugyanazon a küldetésen dolgoztak együtt.

Soha nem akartam olyan személy lenni, aki Charlie és az Isten által számára előkészített feladat közé áll. Tudtam, hogy Charlie mindig mindent meg fog tenni, hogy nekem is segítsen. A Charlie-val kötött házasságom volt a legjobb dolog, ami valaha történt velem. És tudom, hogy neki is ez volt a legjobb dolog, ami valaha történt vele.

Azt akarta, hogy mindenki megtapasztalja ezt az örömöt. Ez a legszebb Isten házassággal kapcsolatos tervében: mindenki megtapasztalhatja.

Charlie küldetése elsősorban azokhoz szólt, akik nem házasok.

"Megbocsátok, mert Krisztus is ezt tette"

Jól nevezte el a szervezetét. Tudta, hogy Amerika nem működik jól – különösen a fiatalok esetében. És hogy új irányra van szükségük.

Charlie szenvedélyesen akarta elérni és megmenteni a nyugat elveszett fiait – azokat a fiatal férfiakat, akik úgy érzik, hogy az életüknek nincs oka, iránya, célja és nem volt hitük sem abban. Olyan férfiakat, akik eltékozolták az életüket  figyelemelterelő dolgokra. Olyan férfiakat, akiket a harag, a düh és a gyűlölet emészt.

Charlie nekik akart segíteni. Nekik akart otthont mutatni a Turning Point USA-val.

Amikor kiment a kampuszokra, egy jobb utat akart számukra mutatni - egy jobb életet, ami karnyújtásnyira volt tőlük. 

A férjem, Charlie éppen olyan fiatalembereket szeretett volna megmenteni, mint aki végül végzett vele. Az a fiatalember...az a fiatalember...

A Megváltónk a kereszten a következő szavakat mondta: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek."

Ennek az embernek - a fiatalembernek - most megbocsátok. Megbocsátok, mert ezt tette Krisztus is. Ezt tenné Charlie is. 

A gyűlöletre nem a gyűlölet a válasz. A válasz - amit az evangéliumokból is tudunk - a szeretet. Mindig a szeretet. Szeretet az ellenségeink felé. Szeretet azok felé, akik üldöznek minket. 

Kibővül a Turning Point USA tevékenysége

A világnak szüksége van a Turning Point USA-ra. Szüksége van egy csoportra, amely letereli a fiatalokat a nyomorúság és a bűn útjáról.

Szüksége van valamire, ami kivezeti az embereket a pokolból – ebben a világban és a következőben. Szükség van arra, hogy a fiatalokat az igazság és a szépség irányába tereljük.

Ezért ma megígérem önöknek: munkánk minden területe kibővül.

Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy a Turning Point USA új vezérigazgatója lehetek. Nem veszem ezt félvállról. Charlie és én közös célt követtünk. Az ő szenvedélye az én szenvedélyem volt. És most az ő küldetése az én küldetésem.

Mindazt, amit a Turning Point USA Charlie víziójának és kemény munkájának köszönhetően felépített, mi tízszeresére fogjuk növelni az ő emlékének erejével.

A helyi szervezetek növekedni fognak. Több ezer új szervezet jön létre. A TPUSA Faith több ezer új lelkészt és gyülekezetet fog magához csatolni. És igen, a campus rendezvények is folytatódnak. Továbbra is vitákat és párbeszédeket fogunk tartani.

Alkotmányunk első kiegészítése a legemberibb kiegészítés. Természetünknél fogva beszélő lények vagyunk, természetünknél fogva hívő lények – és az első kiegészítés mindkét jogunkat védi.

Soha egyetlen merénylő sem fog minket megakadályozni abban, hogy kiálljunk ezeknek a jogoknak a védelmében. Soha.

Amikor leállítjuk a beszélgetést, amikor leállítjuk a párbeszédet – ez történik. Amikor elveszítjük a kommunikáció képességét és az arra való hajlandóságot, erőszakhoz jutunk.

És ahogy itt állok, és nézem ezt a gyönyörű fotót a férjemről előttem – ami a stadionban lóg –, eszembe jut a férjem 13 évvel ezelőtt. Még nem találkoztam vele. 18 éves volt – alig végzett a középiskolát –, és egy dollár nélkül a zsebében és egyetlen névjegy nélkül a telefonjában rohangált a Republikánus Nemzeti Bizottság folyosóin.

Azok, akik látták, azt mondták, hogy nem tudja, mit csinál. De tudta. Tudta, mit csinál. Meg akarta változtatni a világot. És meg is tette.

Charlie élete fordulópont volt ennek az országnak. Csoda volt. Hadd legyen ez a csoda – Charlie élete – a ti fordulópontotok is.

Válaszd az imádkozást. Válaszd a bátorságot. Válaszd a szépséget. Válaszd a kalandot. Válaszd a családot. Válaszd a hitben való életet.

A legfontosabb: válaszd Krisztust. Válaszd Krisztust.

Szeretlek, Charlie, kicsim. És büszkévé foglak tenni.

(CBN/Hetek)