Dr. James Dobson: Ha most rosszul dönt Amerika, az katasztrófához vezet!
Drámai nyílt levél: Az USA történelmének egyik legfontosabb választása következik
Dr. James Dobson: Ha most rosszul dönt Amerika, az katasztrófához vezet!

Forrás: Youtube/Ted Cruz

2020. 07. 30.
Drámai nyílt levelet tett közzé a Charisma magazinban az egyik legnevesebb amerikai keresztény vezető. Dr. James Dobson szerint az Egyesült Államok történelemének a polgárháború óta legfontosabb választása következik, amelynek a tétje az ország jövője. A keresztények választópolgárokhoz intézett felhívás szövegét teljes terjedelmében közöljük az alábbiakban:

Már csak néhány hónapra vagyunk a következő választás napjától. Micsoda baljós időszak ez 244-éves köztársaságunk történelmében! Az Egyesült Államok jövője a tét. A döntés, amelyet november 3-án meghozunk, egymástól drámaian eltérő két pálya valamelyikén indítja el nemzetünket.

Ha rossz döntést hozunk,
az katasztrófához fog vezetni.

Egyetértek Newt Gingrich egykori házelnökkel, aki szerint a soron következő választás „1860 óta a legfontosabb lesz”. Gingrich szerint, ha engedékenynek mutatkozunk, vagy közömbösek maradunk az utcáinkon tomboló erőszakkal és anarchiával szemben, az az általunk ismert civilizáció végét jelentheti. Kijózanító szavak egy olyan embertől, aki ott állt már egyszer a hatalom csúcsán.

Abraham Lincolnt 1860-ban választották meg. A házelnök úr bizonyára egyetértene velem abban, hogy azt ezt követő, 1864-es választás is kritikus fontosságú volt nemzetünk történelme szempontjából. Lincoln és ellenfele, George McClellan vezérőrnagy ádáz csatát vívott az elnöki posztért - mindkettőjüket esélyesnek tartották a győzelemre. „Az államok közötti háború” – ahogyan a polgárháborút akkoriban hívták – már három szörnyű éve tombolt, és az egész országot megrázták a csataterekről érkező véres beszámolók.

Lincoln második elnöki ciklusáért küzdött. Azzal kampányolt, hogy megnyerni a háborút és nem hagyja, hogy szétessen az Unió. Sorsdöntő pillanatok voltak ezek az ifjú nemzet számára. 1863 januárjában az elnök aláírta az Emancipációs Kiáltványt, amellyel felszabadította a rabszolgákat Amerikában.

A demokraták és jelöltjük, McClellan vezérőrnagy eleinte a „háború helyett béke” üzenettel kampányoltak, azt ígérve, hogy véget vetnek a háborúskodásnak és hazaküldenek minden katonát. A választás napjának közeledtével McClellan egyre inkább arról beszélt, hogy tárgyalások útján kellene megegyezni a déliekkel, és hagyni, hogy ők is létrehozzanak egy különálló államot. Egy államot, ahol elfogadott maradt volna a rabszolgaság. Ha McClellan nyeri a választást, elveszett volna a remény, hogy belátható időn belül véget érhet az emberkereskedelem gonosz gyakorlata.

A polgárháború Amerika lelkéért
vívott küzdelem volt.

A választást megelőző nyáron a háború nem kedvezett az Unió számára. Lincoln meg volt győződve arról, hogy el fogja veszíteni a választásokat. 1864. augusztus 23-án a következő komor üzenetet küldte el a stábjának, hogy felkészítse őket a vereségre:

„Ma reggel – ahogyan az elmúlt napokban is – nagyon úgy tűnik, hogy nem választják újra ezt a kormányt. Ebben az esetben az én feladatom lesz, hogy együttműködjek az újonnan megválasztott elnökkel, hogy az Unió ne essen szét a megválasztása és hivatalba lépése közötti időszakban. Ismerve, milyen ígéretek alapján kerül hivatalba, azt már nem tudjuk garantálni, hogy az Unió ezután is megmaradjon.”

Nem csoda, hogy Lincoln depresszióval küzdött. Az Unió hajszálnyira állt attól, hogy elveszíti a háborút. De ekkor fordult a kocka. Egy történész így ír erről: „Amikor William T. Sherman tábornok katonai győzelmet aratott Atlantában, a politikai klíma is drámai módon megváltozott. A katonai győzelem és a demokrata párton belüli széthúzás nagyban megnövelte Lincoln esélyeit a győzelemre.”

Köztudott, hogy Lincoln és a republikánusok hatalmas fölénnyel nyerték meg az 1864-es választást. McClellanra ötszázezerrel kevesebben szavaztak, és Lincoln az elektori szavazatok közül is 191 vokssal többet kapott ellenfelénél. Az Uniós hadsereg hozzávetőleg 78 százaléka szavazott a republikánusokra. McClellan csupán három államban tudott győzelmet aratni: Kentuckyban, Delawareben, és szülőföldjén, New Jerseyben. Kevesebb, mint két hónappal a beiktatását követően John Wilkes Booth meggyilkolta Lincolnt. Ahogy mondani szokták, ő volt a polgárháború „utolsó áldozata”.

De miért idéztem fel a polgárháború történetét és az 1864-es választásokat éppen most? Két okból. Egyrészt szembetűnő a hasonlóság az akkori és a jelenlegi helyzetünk között. Nemzetünk a polgárháború óta nem volt olyan megosztott, mint most. Törvénytelenség és anarchia lepte el városainkat - dühös huligánok tombolnak, gyújtogatnak, fosztogatnak, és rabolnak ki vagy gyilkolnak meg ártatlan járókelőket. Kultúránk értékeit, történelmünk emlékeit semmisítik meg. Sokakat lelőttek. Bátor rendőreinkre támadnak rá azok, akiknek a megvédésére ők felesküdtek. Amikor egy apa és a fia útbaigazítást akartak kérni, a férfit a helyszínen agyonlőtték. Egy egyéves gyermeket a babkocsijában lőttek hason. A kisfiú a kórházba érve meghalt.

A jogos és törvényes tiltakozás - miután egy tébolyult rendőr teljesen értelmetlen módon meggyilkolta George Floydot - mára szörnyű átalakuláson ment keresztül: erőszak lett, az erőszak kedvéért. A gyűlölet hullámai hömpölyögnek az utcáinkon - gyilkos indulatok, amelyek részben az amerikai elnök ellen, részben az őt és politikáját támogató emberek ellen irányul. Megtiporják a szólásszabadsághoz és a vallásszabadsághoz való jogainkat, amelyeket alkotmányunk biztosít a számunkra. Sokak meggyőződésévé vált, hogy ezt az erőszakot és anarchiát olyan nagy hatalmú körök gerjesztik, amelyek célja, hogy az Egyesült Államokat egy szocialista diktatúrába vezesse. Az ilyen törvénytelenség hátterében mindig ott áll egy királycsináló. A legaggasztóbb, hogy egyesek már egy új polgárháborút emlegetnek. Még a gondolat felvetése is elborzaszt.

A legutóbb, amikor amerikaiak egymással kezdtek háborúzni, hatszázezer ember esett áldozatul. Isten ments, hogy ez megismétlődjön.

Emlékszem, hogy az 1960-as években népszerű volt egy matrica, amelyen a következő szöveg állt: „Mi lenne, ha egyszer, amikor háborút hirdetnek, senki se vonulna be?” Hangzatos szöveg, ami logikusnak tűnt sokak számára, akik nem támogatták a vietnámi háborút. De én akkor és most is ezzel válaszolnék: „Mi lenne, ha egyszer, amikor háborút hirdetnek, csak az egyik fél nem vonulna fel?” Ha erre gondolok, nem is tudok elaludni éjjel.

Ma sok millióra tehető a passzív amerikaiak száma - akik közül sokan keresztények -, akik nincsenek tudatában, mekkora dráma zajlik a hazájukban. Éppen most veszítenek el valamit, ami rendkívül értékes és egyben pótolhatatlan. Hát nem értik, hogy saját gyermekeiknek és mindazoknak, akik még csak ezután fognak megszületni, elnyomásban kell majd élniük, ha nem állunk helyt most, amikor kell? Számtalan fiatal férfi és nő tette már le életét csatatereken, a világ minden részén, a mi szabadságunkért és életünkért. Most mindaz, amelyért ők a vérüket ontották, veszni látszik.

Közömbös emberek az ujjukat sem fogják mozdítani azért, hogy megvédjék ezt a csodálatos nemzetet. Ők még azt a néhány percnyi áldozatot sem fogják meghozni, hogy elmenjenek szavazni. Ezrével vannak az olyan lelkészek, akik nem engedik, hogy gyülekezeti ingatlanjaik irodái szavazóhelyiségekként működjenek. Hát nem tudják, hát nem érdekli őket, hogy Amerika a szakadék szélén áll? Habzó szájú anarchisták tömegei készülnek arra, hogy Amerikát - a soron következő választások során - a mélységbe taszítsák. Ha sikerrel járnak, akkor ezt - ahogyan Newt Gingrich fogalmazott - a nyugati civilizáció soha sem fogja kiheverni.

Hát nincs már senki sem, aki szerint vannak még olyan dolgok, amelyekért érdemes meghalni? Vannak még hazafiak közöttünk, mint amilyen Patrick Henry volt egykoron, aki így kiáltott fel: „Adjátok nekem a szabadságot, de ha nem, akkor jöhet a halál!” Ilyen lélek volt azokban a férfiakban, abban az időben. A Függetlenségi Nyilatkozat aláírói ezekkel a szavakkal zárták a dokumentumot: „…mindnyájan kölcsönösen felajánljuk e nyilatkozat támogatására életünket, vagyonunkat és szent becsületünket.” Tisztában voltak vele, hogy ha elveszítik a háborút, felakasztják őket. Akkor miért vállalták? Mert úgy szerették a hazájukat, hogy készen álltak meghalni is érte.

Imádkozom Istenhez, hogy a csendes és megfélemlített amerikaiak a 2020-as választás napján előbújjanak rejtekhelyeikről és merjék hallatni a hangjukat.

Tízezrével lehetnek közöttünk olyan lelkészek, akik - a függetlenségi háború Fekete Ruhás Regimentjének tagjaihoz hasonlóan - levetik majd magukról szakrális öltözetüket, hogy hősiesen harcoljanak a vallásszabadság védelmében. Ha ugyanis a hit harcosai nem kelnek fel nemzetük védelmében, Amerika elvész.

A polgárháború idején névtelen katonák adták az életüket azért, hogy az Egyesült Államok egysége megmaradjon, és a rabszolgaságnak vége szakadjon. Korunk legfontosabb kérdése: Te készen állsz, és a testvéreink készen állnak arra, hogy a magasba emeljük a véráztatta lobogót, melyet elődeink oly büszkén hordtak körbe? November 3-án megkapjuk erre a választ!

Ezzel el is érkeztünk a második okhoz, amiért felidéztem a polgárháborút és az 1864-es választásokat. Ez pedig az, hogy elmondjam: a szavazás nagyon is számít! Minden választásnak van tétje, de némelyiknek egészen megdöbbentő és nemzetformáló hatása van. Meggyőződésem, hogy most is egy ilyen sorsdöntő pillanathoz érkeztünk. Az Egyesült Államokat mindörökre megváltoztatja az a politikai párt, amelyiknek ősszel sikerül mozgósítania a szavazóit. Ők nemcsak a nap, hanem a jövő nyertesei lesznek.

Sajnos a keresztények többsége nem szokott elmenni szavazni. Ez kétségbeejtő! Akár 75 százalékuk is otthon marad, azt gondolva, hogy az ő szavazatuk úgysem számít. Nagyot tévednek! Minden egyes szavazat számít. George W. Bush 2000-ben 536 szavazattal nyerte meg a választást - abban az országban, ahol 130 millió regisztrált szavazó van. Sokszor előfordult, hogy egy megmérettetést egyetlen szavazat döntött el.

Könyörögve kérlek, te is regisztrálj és menj is el szavazni a soron következő elnökválasztáson. Nem mondom meg, kire szavazz - erre magadtól is rá fogsz jönni. De szeretnék javasolni néhány támpontot a jelenlegi helyzet megítéléséhez. Írásomat azzal fogom zárni, hogy felsorolok hét ügyet, amelyek rendkívüli jelentőséggel bírnak nemzetünk számára. Kérlek, gondold végig ezeket, és úgy menj el szavazni.

1. A következő generáció. Az osztálytermekben országszerte ádáz harc dúl gyermekeink és unokáink szívéért és lelkéért. Sokan közülünk, akik elkötelezettek vagyunk a zsidó-keresztény világnézet iránt, úgy érezzük, elveszítjük a gyermekeinket. Istentelen, Amerika-ellenes és perverz tantervet erőltetnek rájuk. Ne legyünk naivak: a baloldal és a szekuláris kultúra az év minden napján ostromolja, manipulálja fiainkat ás lányainkat. Nagyon figyeljünk oda, kit helyezünk hatalmi pozícióba a gyermekeink fölé. Óvjuk meg őket, akár a saját életünk árán is!

2. Az emberi élet szentsége. Minden élet szent és a Mindenható Isten ajándéka. De Amerika keze vérrel van bemocskolva. 1973 óta 60 millió kisbabát gyilkoltak már meg abortuszok során, és számtalan életet rövidítettek meg eutanáziával. Ez a világtörténelem legtragikusabb holokausztja! Néhány államban törvénybe iktatták, hogy az abortuszt valamiképpen túlélő, sérült és szenvedő kisbabák - a sikertelen terhességmegszakítást követően - porcelán tálakba kerüljenek. Édesanyjuk közelsége helyett itt kell, magukra hagyva meghalniuk.

Ha ettől nem indul meg a szíved, akkor nincs benned emberi érzés! Remélem, nem fogsz olyan politikusra szavazni, aki ilyen égbekiáltó gonoszságot támogat.

3. A házasság és a család. A családok Isten építőkockái, amelyekből a társadalmak felépülnek. A házasság az alapja az emberélet megannyi dimenziójának. Minden, ami értékes, ezen nyugszik, beleértve a gyermekvállalást és gyermekek felnevelését. Ha ezt az alapot meggyengítjük vagy aláássuk, a társadalom teljes felépítménye összedől. De befolyásos és óriási finanszírozással rendelkező csoportok - köztük az LMBTQ-lobbi és más baloldali szerveződések - eltökélték, hogy a család intézményét felszámolják. Már térdre is kényszerítették, és jövőjére sötét árnyék borult. Mielőtt elmész szavazni, tudd meg, milyen álláspontot képviselnek a jelöltek ebben a kérdésben! Ennek tudatában szavazz!

4. Vallásszabadság. Az alkotmány első tíz kiegészítése (Bill of Rights) foglalkozik a vallásszabadság kérdésével is. Minden további jog ebből az alapvető szabadságjogból eredeztethető. Ezért ijesztő látni, hogy napjainkban az istentisztelethez való jog is ádáz támadás alatt áll. A legnagyobb kárt a bíróságok okozták, de ma már egy egész szubkultúra létrejött, amelynek célja a keresztény hit felszámolása. Akár szembesültél ezzel saját életedben, akár nem, ez az ellenség már az ajtóink előtt áll. Ez a fenyegetés vezetett annak idején a Függetlenségi Nyilatkozathoz és a Függetlenségi Háborúhoz is, 1776-ban. Nem köthetünk semmilyen kompromisszumot ezzel kapcsolatban. Harcoljunk ezért minden erőnkkel, és teljes elszántsággal! Ne hagyjuk, hogy a kormány bezárja a gyülekezeteinket vagy megszabja, hogy mikor imádhatjuk Istenünket. A kormány veszélyes és diabolikus tud lenni. Készülj fel arra, hogy ki kell menned a sáncra, hogy megvédd azt, amiben hiszel. Ez a rendíthetetlen hit vezéreljen, amikor elmész szavazni novemberben. Én Isten oldalán állok. Csatlakozol hozzám?

5. Kapitalizmus vagy szocializmus. Nehéz ezt elhinni, de az amerikai történelem során most először úgy tűnik, hogy nemzetünk a demokratikus berendezkedést egy szocialista autokrata rendszerre cserélné le. Alig kapok levegőt! Tényleg felmerül az, hogy az oly nagyon szeretett kormányzati rendszerünket és annak elveit – „a nép közül, a nép által, és a népért” - képesek lennénk felszámolni? Igaz lenne, hogy az ezredfordulós generáció 40 százaléka hajlandó lenne lemondani személyes szabadságjogairól, hogy totális hatalmat adjon az államnak? A demokrácia és a kapitalizmus tette Amerikát a világtörténelem leghatalmasabb és legsikeresebb nemzetévé. Tényleg kihajítanánk a 244 éve működő rendszert valamilyen „ingyenes juttatások” ígéretéért? Remélem nem! De ez is tétje a közelgő választásnak.

6. Jogrendszerünk. A közelmúlt bírósági ítéletei fényében látszik, hogy a bírói hivatallal való visszaélés majdnem tönkretette nagyszerű nemzetünket. A bíróságok és bírók feladata az alkotmány értelmezése, nem a törvényhozás. De újból és újból, túllépve hatáskörükön, olyan gyakorlatokat szentesítettek, mint a korlátlan abortusz, az azonosneműek házassága, és az alkotmányban nem szereplő „állam és egyház szétválasztásának” sajátos értelmezése. Legutóbb, a Legfelsőbb Bíróság a Roe vs. Wade óta talán legszörnyűbb döntését hozta meg, a Bostock vs. Clayton Megye ügyben. A döntés nem az alkotmányjogon, hanem hat bíró önkényes eljárásán alapult. Légből kapott és új meghatározást adtak az emberi nemiségnek. Jogászok szerint ez a döntés kultúránk minden dimenziójára ki fog hatni és kísérteni fogja nemzetünket, ameddig csak fennmarad. Kérlek, ne szavazz olyan politikusokra, akik még jobban kiterjesztenék, nem pedig korlátoznák a bírók hatáskörét!

7. Izrael. A Szentírás szerint azok, akik áldják Izraelt, áldottak lesznek (1 Mózes 12:3). Azért imádkozunk, hogy nemzetünk következő vezetője tovább erősítse a barátság kötelékét Izraellel, amely egyetlen szövetségesünk a Közel-Keleten. Az antiszemitizmus és a faji megkülönböztetés minden formája gonosz, és mi ezeket kategorikusan elítéljük! Mi nemzetként elkötelezetten ezt a hűségesküt valljuk: „Szabadságot és igazságot mindenkinek!”

Tucatnyi további ügyet is említhetnék, amelyet figyelembe kell vegyünk, amikor az urnákhoz járulunk november 3-án.

Soraimat egy Abraham Lincoln idézettel kívánom zárni:

„Nem a győzelemre esküdtem, csak arra, hogy igaz legyek. Nem a sikerre esküdtem, csak arra, hogy érdemes legyek a lángra, mely bennem ég.” 

Menjünk bátran a kegyelem trónja elé és kérjük Istent, hogy irgalmazzon az Amerikai Egyesült Államoknak!

Tisztelettel,

James c. Dobson, Ph.D.

(A James Dobson Családvédő Intézet alapítója és elnöke)

U.I.: Ezt most hallottam. Érdekel, milyen irányba fog Amerika menni, ha feladja az emberélet szentségének elvét? Új-Zélandon nemrégiben iktatták törvénybe, hogy az abortusz engedélyezett, egészen a születés pillanatáig, bármilyen okra hivatkozva. Ez azt jelenti, hogy a szülők meggyilkolhatnak egy kisbabát, ha nem tetszik a születendő gyermek neme, vagy ha valamilyen fogyatékosságot észlelnek nála - pl. farkastorok, Down-kór, vagy ha életben marad egy sikertelen terhességmegszakítási beavatkozás után. Hát nem iszonyodsz te is ettől? Jacinda Ardern miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy semmilyen diszkriminációt nem fog megengedni, de nem tartotta be a szavát. Valami hasonló vár Amerikára is, ha az abortuszpárti frakció győz.

(Charisma News)

Aktuális hetilap
Kövessen minket!
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected]. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!