Október 17-én az új-zélandi parlamenti választásokkal egyidőben népszavazást tartanak a „The End of Life Choice Act 2019” (Törvényjavaslat az élet lezárását illető döntésről) címet viselő, az eutanáziáról szóló jogszabály megerősítéséről. A radikális törvény körüli vitát a Danube Institute külügyi blogja szemlézte.
Mint írják, az eutanázia-törvényjavaslatot az aucklandi parlament 2019. novemberében elfogadta és népszavazásra bocsátotta.
A javaslat elfogadásával azok az új-zélandi, 18. évüket betöltött állampolgárok, akik gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, és orvosi diagnózis szerint legfeljebb fél évük van hátra, eutanáziát kezdeményezhetnek. Ha a törvény életbe lép, a gyógyíthatatlan betegeknek kérésük szerint az orvosok olyan gyógyszert adhatnak, amivel előre hozhatják elköltözésük napját.
A törvényjavaslat heves tiltakozást váltott ki a keresztény felekezetek részéről: október 5-én 21 keresztény felekezet vezetője nyilatkozatot adott ki, amelyben kifejezték aggodalmukat az eutanázia széles körű bevezetéséről. Véleményük szerint Új-Zéland számára hosszútávú károkat okozna egy ilyen törvény elfogadása.
A nyilatkozatban kijelentik, hogy megértik, miszerint vannak, akik úgy vélik, az eutanázia megoldás lehet a súlyos betegek szenvedésének enyhítésére. Etikátlannak és veszélyesnek tartják azonban, hogy a törvény érvénybelépésével az orvosok is kényszerhelyzetbe kerülnek, hiszen azzal, hogy a betegeknek kötelező segítséget nyújtaniuk, súlyos lelkiismereti konfliktusba kerülhetnek.
A keresztény vezetők szerint ez egy olyan határ, amit Új-Zélandnak nem lenne szabad átlépnie.
„The End of Life Choice Act 2019” törvényjavaslattal kapcsolatban nem csak keresztények, hanem egy új-zélandi, országos hálózattal rendelkező szervezet, a Living Every Moment Hospice is kifejezte aggodalmát.
A hospice intézményeket fenntartó szervezet internetes oldalán felhívta a szavazók figyelmét arra, hogy észszerűen gondolják át, miként fognak szavazni a referendumon.
Fenntartásaik a következők: a törvényjavaslatban nincs elegendő idő a beteg számára, hogy meggondolja döntését, hiszen kérésétől a gyógyszer beadásáig legfeljebb 48 órás késleltetést lehet kérni, azt is csak azért, hogy az anyakönyvvezető ellenőrizhesse a beteg papírjait.
Ezzel szemben más helyeken, ahol hasonló törvényt fogadtak el, több időt hagynak a végső lépés előtt: az egyesült államokbeli Oregon államban 15 napot, az ausztráliai Victoriában 9 napot, Kanadában pedig 10 napot adnak a beteg számára, hogy meggondolhassa magát.
A hospice szervezet kiemeli azt is, hogy az orvosok gyakran tévednek, mikor diagnózist állítanak fel a beteg életkilátásairól.
Az orvosok számára is komoly kihívást jelent meghatározni azt, vajon csak legfeljebb 6 hónapig vagy hosszabb ideig is életben maradhat a beteg. Sőt egy, az orvosi prognózisokról szóló tanulmányból kiderült, hogy
a felállított menetrend az esetek mindössze 20 százalékában következett be, 80 százalékban pedig az orvosok tévedtek a súlyos beteg élethosszának meghatározásakor.
További kifogás, miszerint a törvény ezentúl nem biztosítja, hogy a beteg szerettei időben értesülnek a döntésről. A súlyos fájdalmaktól szenvedő beteget számos tényező befolyásolhatja, ami miatt nem feltétlenül tud racionálisan dönteni a sorsáról. Ilyen tényezők lehetnek például a mentális betegségek, a depresszió vagy a félelem.
A beteg szeretteinek pedig lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az orvos tudomására hozhassák, ha a beteg döntését bármi is befolyásolhatja.
Egy 2018-as felmérés alapján 168 eutanáziát igénylő beteg közül Oregonban szinte mindenki (95%) azt jelezte, hogy az életük feletti kontroll elvesztésével járó depresszió miatt hozta meg a döntést.
A felmérésben több indokot is meg lehetett jelölni, így a betegek 79,4 százaléka a méltóságuk elvesztésével járó szégyent, 63 százalék pedig a betegség okozta terheket említette meg további indokként és mindössze 31 százalék volt azok aránya, akik a nem megfelelő fájdalomcsillapítás miatt döntöttek életük befejezéséről.
Végül a szervezet legfőbb aggálya, hogy ha törvényessé válik az eutanázia az országban, akkor a törvényjavaslatot folyamatosan tovább bővíthetik.
Belgiumban például az eutanázia eredetileg a 18 év felettiek számára volt elérhető, de 2014-ben megszüntették a korhatárt és az orvosi segédlettel végrehajtott öngyilkosság lehetőségét kiterjesztették gyerekek számára is.
A világon a legtöbben olyan betegek igényelnek eutanáziát, akik nincsenek közvetlen életveszélyben.
Az eddigi tapasztalatok alapján tehát reális veszély, hogy az új-zélandi „End of Life Choice Act 2019” törvény tartalma a jövőben kibővül, és végül olyan „emberi jogi” kérdésekkel kell szembenézni, miszerint mentális betegségben szenvedők, vagy fogyatékosok is igényelhetnek-e eutanáziát. Ez pedig az eugenetika áltudományos és az emberi élet méltóságát mélyen sértő gyakorlatának a felelevenítését jelentené, amely meghatározta, ki lehet „méltó” az életre, és kik jelentenek „terhet” a társadalom számára.
hetilap
hetilap
