Mint arról beszámoltunk, megállapodott egymással az Egyesült Államok és Irán a közel-keleti konfliktus lezárásáról. Az ezzel kapcsolatos memorandumot pénteken Svájcban írjhatják alá a felek. Ennek értelmében minden érintett országban – köztük Libanonban is – véget érnek a harcok, újranyílik a Hormuzi-szoros, és feloldják Irán amerikai blokádját is.

Fogjunk össze és védjük meg közösen az értékeinket! Hit, család, nemzet - a Hetek ezért dolgozik. Állj mellénk te is: hetek.hu/tamogatas

Bár a végleges, hivatalos dokumentum szövege még nem ismert, a Fortune magazin értesülései szeirnt a svájci egyetértési megállapodás az alábbi főbb pillérekre épül: a Hormuzi-szoros újbóli megnyitása, átfogó szankciókönnyítés, a nukleáris tárgyalások újraindítása és egy hatalmas újjáépítési alap létrehozása

Andrew Korybko nemzetközi politikai szakértő elemzése szerint az Egyesült Államok azért kényszerült rá a háború tárgyalásos lezárására, mert Washington szemszögéből a harmadik öbölháború megnyerése vagy elvesztése egyetlen kulcskérdésen múlt: sikerül-e megakadályozni, hogy Kína olcsó, ellenőrizetlen iráni energiára támaszkodva a jüant globális tartalékvalutává tegye, közvetlenül kihívást intézve a petrodollár egyeduralma ellen.

A petrojüan kiszorításával a Hormuzi-szorosból az Egyesült Államok elérte ezt a létfontosságú célját. Ezzel párhuzamosan a szankciók feloldása lehetővé teszi, hogy Irán ne függjön többé kizárólag a Pekingnek történő olajexporttól, hanem diverzifikálhassa eladásait például India felé, anélkül, hogy ezzel destabilizálná a globális energiapiacot. 

Korybko szerint a 300 milliárd dolláros alap bevezetése azt jelzi, hogy a Fehér Ház az úgynevezett „venezuelai modellt” kívánja lemásolni Iránban. Ez azt jelenti, hogy az amerikai és arab befektetéseken keresztül a Nyugat de facto ellenőrzése alá vonja az iráni exportot. Az így kialakuló gazdasági kölcsönös függőség hosszú távon garantálhatja a kollektív biztonságot, és végre lehetővé teszi az Egyesült Államok számára a régóta tervezett katonai kivonulást a közel-keleti térségből. 

A háború lezárása nemcsak a külső frontokon hoz változást, hanem alapjaiban rendezte át az iráni rezsim belső erőviszonyait is. Korybko értékelése szerint a Teheránban zajló hatalmi harcot végül a reformista, mérsékelt frakció nyerte meg a keményvonalasokkal szemben, nem kis részben az amerikai és izraeli precíziós csapásoknak köszönhetően, amelyek az elmúlt időszakban a keményvonalas elit több tucatnyi vezetőjét likvidálták. Ezt a hatalmi vákuumot használták ki a mérsékeltek, akik sikeresen megfékezték és ellenőrzésük alá vonták a Forradalmi Gárda maradványait. 

A harmadik öbölháború lezárása a szakértő szerint nem egy klasszikus, fehér zászlós megadással végződő katonai győzelem, hanem a modern hibrid geopolitika tankönyvi példája, amelyben minden szereplő kénytelen volt engedményeket tenni a hosszú távú stabilitás érdekében: Az Egyesült Államok megvédte a dollár globális hegemóniáját az energiapiacon, és előkészítette a terepet a közel-keleti katonai jelenlétének csökkentésére. Irán megszabadul a fojtogató gazdasági blokádtól, miközben az iszlám köztársaság belső rendszere és katonai védelmi képességei érintetlenek maradtak. A régió arab államai megszabadulnak egy pusztító regionális háború közvetlen veszélyétől, és megnyílik az út a stabil, kiszámítható gazdasági növekedés előtt. 

Bár a keményvonalas szabotázsakciók veszélye továbbra is fennáll, a pénteki svájci aláírási ceremónia megkérdőjelezhetetlenül egy új, multipoláris, de a nyugati gazdasági szabályokhoz jobban igazodó Közel-Kelet alapjait fekteti le, ahol Izraelnek újra kell gondolnia teljes túlélési és védelmi stratégiáját, míg a Trump-paktum vesztese Izrael lehet, amelyet a konfliktus nyomán még inkább elszigetelődött a térségben és a nemzetközi diplomáciában.