Balagan. A zsidók ezzel a szóval jelölik azt a káoszt és zűrzavart, ami az izraeli mindennapokat jellemzi. Hogy valóban minden napot jellemez-e ez a Szentföldön, azt nem tudom, de a múlt vasárnapot mindenképpen, amit volt szerencsém Jeruzsálemben tölteni.
A balagan gadol (teljes zűrzavar) momentuma akkor állt be nálunk, amikor a Nyugati fal előtt összegyűlt táncoló és ünneplő bő 50 ezres tömeg közepéből nagy nehezen kikászálódva megpróbáltuk elhagyni a teret. Az úgynevezett Jaffa kapu felé vettük volna az irányt, ám egy meglehetősen alacsony és fürge biztonsági ember az utolsó pillanatban jobbról előzve (ejnye) az orrunk elé rakott egy kordont, majd kijelentette, hogy ez a kijárat innentől márpedig le van zárva. Az európai ember számára a szabály az szabály, főleg ha a földnek egy olyan rendkívül érzékeny pontján tartózkodik, mint a Templom-hegy oldala. Nem úgy néhány rasztahajú zsidó srác, akik az utolsó pillanatban is a felfele vezető lépcsőről elrugaszkodva ugrottak át a kordonon, hogy semmiképpen se maradjanak le a Jeruzsálem napi fergeteges koncertről.
Nem maradt más választásunk hirtelenjében, mint a Damaszkuszi kapu felé venni az irányt, ami több szempontból is kockázatos vállalkozás volt, mert egyrészt az óváros amúgy is feszült muszlim negyedén keresztül kellett volna eljutnunk a kijáratig, másrészt pedig még a szokásosnál is nagyobb volt az aggodalom az éppen zajló ünnep miatt. Később tudtam csak meg, nem sokkal az ottlétünk után (vagy talán épp alatta) az izraeli rendőrök filmbe illő üldözéssel csíptek nyakon egy előlük menekülő terrortámadásra készülő palesztin fiatalt. A táskájában, amit az óváros sikátoraiban való futása közben hagyott hátra, egy 30 centis kést találtak. Vérontásra készült.
2022.06.03. (XXVI/22)
