NATO-hadgyakorlat Litvániában 2004- ben. Az orosz tiltakozás ellenére a balti államok 2023-ban csatlakoztak a NATO-hoz.(Forrás: U.S. Army photo by Staff Sgt. Oscar Gollaz)
Mark Curtis brit történész, aki több könyvet is írt a 2. világháború utáni brit külpolitikáról, kutatni kezdte ezeket a jegyzeteket, amelyek között vannak államfői és külügyminiszteri telefonbeszélgetés-leiratok, belső pártpolitikai jegyzetek, minisztériumi jelentések, nagyköveti beszámolók, és rengeteg egyéb olyan belső politikai dokumentum, amelyek idő előtti nyilvánosságra hozatala komoly érdekeket sérthetett volna. Most azonban hivatalos dokumentumokkal is alá lehet támasztani, hogy a Nyugat nemhogy gyanútlan lett volna az Ukrajnát ért orosz támadással kapcsolatosan, hanem ennek a kockázatnak a tudatában feszítette egyre inkább pattanásig a húrt az oroszokhoz fűződő kapcsolatában.
A témában az általa alapított Declassified UK weboldalon folyamatosan teszi közzé a bizonyítékokat, amelyek alátámasztják, hogy nem felelt meg a valóságnak például a brit védelmi minisztérium több száz közösségimédia-posztja 2022-ből azzal kapcsolatosan, hogy az oroszok „különleges hadművelete” Ukrajna ellen „kiváltó ok nélküli” volt, és teljesen váratlanul érte a nyugati hatalmakat és a NATO-t.
A londoni archívumban fellelhető, mostantól kutatható dokumentumok ugyanis azt támasztják alá, hogy 1995-től kezdve több tucat olyan tanulmány készült a brit kormány megbízásából, amely annak az eshetőségeit vizsgálta, hogy a NATO keleti irányú bővítése milyen közvetlen következményekkel járhat. Arra már igen korán rávilágítottak ezek a tanulmányok, hogy Oroszországnak jelentős problémát fog okozni, ha a NATO olyan országokra is kiterjed majd, amelyek szomszédosak vele, illetve korábban az érdekszférájához tartoztak, és/vagy jelentős orosz ajkú kisebbségi lakosságuk van.
2026.04.24. (XXX/17)
