Volt bennem némi félelem, amikor elindultam Törökországba. A kihalt Liszt Ferenc repülőtér látványa csak ráerősített a szorongásomra. Maszkban és kesztyűben némán ültem végig az utat, amíg fel nem tűnt a tenger.
Isztambulban a határőr levettette a maszkomat, hogy lefényképezzenek a bódé előtt. Hosszasan vizsgálta a vízumokat az útlevelemben, végül beléphettem az országba. Ekkor múlt el a szorongásom.
Nem a vírustól, nem is a megbetegedéstől féltem. Ezzel nincs nagyon mit tenni. Az ember betartja a szabályokat, és Isten tenyerére teszi magát. Aztán reménykedik, hogy nem lesz tapsolás.
Ügynökök osztották meg az 56-os bajtársakat
Interjú Fónay Jenővel, a Pofosz alapító elnökével »
1956: a magyar menekülteket védő diplomata rejtélyes halála
Povl Bang-Jensen története »
„A Sátán újra a Földön lakik, és számos emberi testet öltött magára”
Németh Sándor beszéde az október 7-e utáni Izrael melletti szolidaritási tüntetésen »