A felújított Citadella a Szabadságszoborral: a nemzeti szuverenitásunk megőrzése a legfőbb tét.(Forrás: FB / Magyarország Kormánya)
Hetek: Mi a mostani választás jelentősége, mik azok a legfontosabb tételek, melyek most az asztalon vannak?
Hack Péter: Asztalon van Európa jövője, asztalon van a globalisták és a szuverenisták közötti küzdelem, és asztalon van Ukrajna helyzete is. És nyilvánvalóan asztalon van az, hogy Magyarország azt a válságot, ami közelít felénk, hogyan tudja majd menedzselni. Ez a válság egy világválság, ezt nem lehet megúszni, csak jól vagy rosszul menedzselni. Keresztényi szempontból a tét az, hogy a nemzetünk az ítéletkor a bibliai próféciában szereplő „juhnemzetek vagy a kecskenemzetek közé” sorolódik-e, ez is ezekben a napokban dőlhet el. A globalista erők győzelme könnyen azt eredményezheti, hogy Magyarország beintegrálódik egy birodalomba, amely európai birodalom kis valószínűséggel fog pozitív szerepet betölteni a következő történelmi időszakban.
Mit ajánl, milyen szempontok alapján válasszanak a keresztények?
Keresztényi szempontból a legfontosabb kérdés – ahogy azt már említettem – az, hogy a nemzet „juhnemzet vagy kecskenemzet” lesz, tehát Isten békességébe megy be, vagy ítéletre kerül. Nyilvánvaló az is, hogy nem presbitereket kell választanunk a választásokon, sem a miniszterelnök-jelöltek, sem az egyes képviselőjelöltek szempontjából nem az a kérdés, hogy nekik milyen erkölcsi tulajdonságaik vannak, mert igazságos és tökéletes földi uralom majd csak az Ezeréves Királyságban, Jézus második visszajövetelekor fog létrejönni a földön. Addig bűnös emberek fogják irányítani a politikát. Ugyanakkor a keresztények azt vizsgálhatják, hogy az egyes politikai szereplők programjai és a tőlük várható döntések hogyan viszonyulnak a bibliai értékekhez.
A keresztények számára ezek között az első és legfontosabb kérdés a vallásszabadság kérdése, ennek az a formája, amiben eddig éltünk: az evangélium hirdetésének szabadsága, az intézményalapítás és az intézmények külső befolyástól mentes működtetése (vagyis keresztény intézményekre ne kényszerítsenek olyan kötelezettségeket, amelyek a lelkiismereti meggyőződésükkel nem összeegyeztethetőek, például ne tegyenek kötelezővé olyan tananyagot, ami a lelkiismeretükkel ellentétes). Megmarad-e az a szabadság, hogy kórházakban, börtönökben, utcákon szabadon lehet hirdetni az evangéliumot, szabadon lehet imádkozni? Megmarad-e ez a szabadság, hogy az iskolákban lehet-e szabadon a bibliai értékeket tanítani?
A második kérdés, hogy miként viszonyul az adott politikai erő programja olyan egyértelmű bibliai követelményekhez, mint például az, hogy Isten „férfiúvá és nővé teremtette az embert”. Ez ugyanis egy Bibliában rögzített tény, amely tényt ma Európában a genderideológia tagad.
A következő bibliai tény, hogy az embernek Isten azt a feladatot adta a teremtéskor, hogy szaporodjon, sokasodjon, töltse be a földet. Ezt mondta Ádámnak és Évának, és ezt mondta Noénak is az özönvíz után. Kérdés, hogy a leendő kormányzat politikája ösztönzi-e a gyerekvállalást, támogatja-e a nagycsaládokat, támogatja-e a szülőket azzal, hogy a jövő generáció terheinek viselésében segítenek azáltal, hogy kettőnél több gyereket vállalnak.
A negyedik kérdés a család szerepe, hogy például a gyermekek fejlődése, nevelése szempontjából, ha konfliktus van az állam és a család között – például a gyerekek szexuális nevelése kérdésében – akkor kinek van elsőbbsége? A szülőknek vagy az államnak? Természetesen az államnak van feladata abban, hogy a nehéz helyzetben lévő, bántalmazott vagy elhanyagolt gyermekeken segítsen, de ha a család ellátja, eltartja a gyermekét és ő egészségesen fejlődik, akkor abba ne szóljon bele az állam, hogy milyen értékrend alapján nevelik a szülők a gyerekeiket. Ez is egy fontos kérdés, mert Európában elvesznek gyerekeket szülőktől, hogyha nem az államnak szimpatikus módon nevelik őket. Az is előfordul, hogy amikor például a szexuális felvilágosítás kérdésében a szülők és az iskola összeütközik, akkor az iskola oldalára áll a rendőrség.
A következő fontos kérdés a keresztények számára, hogy belekényszeríti-e az állam a keresztényeket olyan döntésbe, amikor választaniuk kell a Biblián alapuló hitük és az állami törvények között. A múlt heti Hetekben született egy cikk a Päivi Räsänen-üggyel kapcsolatban (Helsinki árnyékában, Hetek XXX. évf. 14. szám – a szerk.), ott látszik, hogy van olyan ország Európában, ahol a Biblia szó szerinti értelmezését bűncselekménynek nyilvánítják. Ez a kérdés szorosan kapcsolódik a vallásszabadsághoz, de azon valamennyire túl is mutat. Nem lényegtelen kérdés a keresztények szempontjából, hogy azokban az ügyekben, ahol a Bibliában világos állásfoglalása van Istennek, hogyan foglal állást a kormányzat, az állam. Így például a magzati élet védelme kérdésében.
Megint csak fontos kérdés, hiszen a Bibliában egyértelmű állásfoglalás van róla: Jeruzsálem státusza és Izrael szerepe az utolsó időkben. (Nem az izraeli kormány politikája, hanem az a kérdés, hogy Isten szerint kié Jeruzsálem városa és Izrael földje.) Ebben Istennek van határozott véleménye, amit a Bibliában kinyilatkoztatott, amihez az Európai Unió is, illetőleg az egyes európai államok is ellenségesen viszonyulnak. Jelenleg az Európai Unió és az európai államok jelentős része nem fogadja el a bibliai igazságokat Jeruzsálemmel kapcsolatban. Ez is egy kérdés a keresztények szempontjából a döntésnél, hogy valaki Isten és a Biblia mellé vagy a világ mellé áll ezekben az ügyekben. Én azt gondolom, hogy összességében a keresztények döntése a választáson nem üdvösségi kérdés, de ettől még lehet jó vagy rossz a döntésük, és mindenkinek meg kell vizsgálnia, hogy a Biblia alapján egyáltalán mi minősül jó döntésnek. A Biblia alapján pedig az minősül jó döntésnek, ami az alapvető Isten által kinyilatkoztatott igazságokkal összhangban van.
Akkor mi történik, ha nem a jelenlegi irányvonal folytatódik, ami kialakult Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben? Milyen területeken következhet be fordulat?
Európa jövőjével kapcsolatban két vízió van. Az egyik vízió – amit a jelenlegi magyar kormány is képvisel, és Európában a patrióták, nemzetközi szinten pedig a jelenlegi amerikai kormányzat – az, hogy Európa erős nemzetek szövetségeként válik erőssé. A másik vízió az, hogy az európai nemzetállamok szuverenitását radikálisan korlátozni kell. Ez az úgynevezett „együtt döntés” vagy más szóval a vétójog megszüntetése az európai döntéshozatalban. Ez azt jelenti, hogy nem a szuverén nemzetek állam- és kormányfői döntik el a végső kérdéseket, ahogyan eddig, hanem az Európai Bizottság és az Európai Parlament, ami a nemzetállamok szuverenitásának a megszűnését jelenti. Nagyon-nagyon szűk kérdésekben maradna meg a jogkörük. Tulajdonképpen egy ország olyan mozgástérrel rendelkezne, mint most egy önkormányzat, tehát gyakorlatilag egy ilyen egységes birodalom tartományává válna. Ennek alapján azt kell megnéznie mindenkinek, hogy Európában milyen törvényhozási törekvések vannak a migráció kérdésében, a genderügyekben, a woke-ideológia térnyerésével kapcsolatban. Az jól látható, hogy Brüsszel mindezekben a kérdésekben a bibliai értékekkel ellentétes álláspontot képvisel.
Tehát egy olyan kormányzat, amely feladja azt a politikát, ahogy a szuverenitást eddig értelmeztük, az gyakorlatilag minden érdemi döntést a jövőnkkel kapcsolatban, a gyermekeink, unokáink jövőjével kapcsolatban az Európai Bizottság, a brüsszeli bürokrácia kezébe tesz le. Olyan személyek kezébe, akikről azt se tudjuk, hogy kicsodák. Bármelyik olvasó mondjon nekem 5 biztost a 27-ből név szerint, és mondja el, hogy mit csinál. Szerintem a polgárok döntő többsége a bizottság elnökén és Kaja Kallas külügyi biztoson kívül senkit nem tud a biztosok között megemlíteni. De ebben az esetben Magyarország Európa jövőjére gyakorolt érdemi befolyásolási lehetősége megszűnik. A jelenlegi helyzetben az EU vezetői és a nagy európai országok vezető politikusai, a brüsszeli bürokrácia, valamint a globalista üzleti és értelmiségi körök mindent meg akarnak tenni, hogy Magyarország ne akadályozza terveiket. Látható, hogy az a befolyás, amit eddig Magyarország gyakorolt, azt az amerikai keresztények által is támogatott amerikai kormányzat abszolút pozitívnak értékeli, ahogy a világ számos pontján és Európában is a patrióta politikusok is a magyar választást világpolitikai jelentőségűnek tartják.
1990 óta a legfontosabb választás a mostani. Tán nem véletlen, hogy éppen a mohácsi csatavesztés utáni történelmi távlatú ötszázadik esztendőben történik. Figyelmeztető jel ez, mert újra hazánk szuverenitása forog kockán! Az EU vezetői nem titkolják, hogy az Uniót európai egyesült államokká kívánják alakítani. Fel akarják számolni a tagállami szuverenitást védő vétójogot. Ennek az lenne a következménye, hogy olyan kérdésekben is, amelyek nem tartoznak automatikusan az EU hatáskörébe, mint például a hadügy, külügy, migráció, családpolitika, gyakorlatilag a tagállamok feje fölött lehetne dönteni. Annak tükrében pedig, hogy az EU élen jár a klasszikus emberi jogok katalógusának és tartalmának átírásában, a hagyományos értékekkel szembenálló vágyak alapjogként való intézményesítésében, ez erkölcsi szempontból is létkérdés. Előrevetíti azt az agresszivitásba torkolló szodomai kultúrát, ahol már nem elégedtek meg a törvénytelenség szabadságával, hanem a természet rendje szerint élő Lótra és családjára is rá akarták azt kényszeríteni. (Az EP egy 2021-ben megszavazott határozatában LMBTQ-szabadság zónának nyilvánította az Uniót – értelemszerűen beleértve az összes tagállamának területét.) Mindez együttesen a negyedik birodalom felépítésének programja, aminek már jelenleg is csak hazánk áll ellen következetesen a vétóival. Ezért most a birodalomépítők mindent igyekeznek bevetni, és még a választásokba is beavatkozni nemzeti ellenállásunk megtörése és szolgasorba állításunk érdekében. Szinte hetente tapasztalhatjuk, hogy milyen agressziót vált ki Brüsszelben és a bábeli vízióval megszállott csatlósaiban, hogy hazánk Alaptörvénye olyan Isten adta, természetes igazságokat véd, mint például, hogy az ember vagy férfi, vagy nő, továbbá hogy az anya nő, az apa pedig férfi, a házasság pedig két biológiailag különnemű felnőtt életközössége. Milyen eszeveszett dühöt és retorziókat vált ki, hogy fenntartjuk a jogot eldönteni, hogy háborút vagy békét szeretnénk, kivel kereskedjünk, kiket engedjünk belépni az országba, kiket engedjünk az oktatás-nevelés során hozzáférni gyermekeinkhez. Képzeljük el, mi lenne, ha ennek utolsó akadálya, a vétó is megszűnne?
Fontosnak tartom a választáskor figyelembe venni, hogy a versenyzők közül az eddigi tetteik, megnyilatkozásaik, programjaik és nemzetközi politikai kötődéseik alapján melyiküktől várható jobban, eredményesebben nemzeti szuverenitásunk, hazánk alkotmányos és kulturális önazonosságának védelme, ideértve a külhoni magyarság kisebbségi jogainak védelmét is;
Hetek: Mi most a választás tétje?
Schiffer András: A választás tétjét mind a kormányoldal, mind a geopolitikai ellenábasai meghatározták. Az euroatlanti mainstream úgy határozza meg, hogy Magyarország feladja a kompország szerepét, a Nyugatot vagy Oroszországot választja. Másik oldalon ugye a Fidesznek a kampánypropagandája a háború és béke közötti választásra egyszerűsíti le, de egészen bizonyosan valós az a megállapítás, hogy Magyarország maga határozza-e meg a sorsát, vagy rábízza magát az atlantista erőközpontra. Tehát van egy ilyen tétje, jó lett volna, hogyha ez a választás egyáltalán nem erről szól, hanem például a magyar gazdaság strukturális problémáiról, erről egyedül a Mi Hazánk beszélt ebben a kampányban.
A geopolitikai aspektusok mellett van-e még más olyan fontos szempont, amit érdemes végiggondolnia annak, aki szavaz?
Szerintem mindenféle párt mellett lehet hozni erős, morálisan alátámasztható érveket, sőt a baloldali meggyőződésű emberek részéről az is egy morálisan alátámasztható választás, hogyha nem mennek el, vagy érvénytelenül szavaznak, hiszen baloldali párt nem lesz a szavazókártyán. Egyetlen olyan választási lehetőség van, ami mögött nincsen morális alátámasztás, amikor a szavazópolgár úgy dönt, hogy őt kizárólag az érdekli, hogy ami most van, az ne legyen. Tehát morálisan az egyetlen döntés, ami alátámaszthatatlan, hogyha valaki biankó csekket akar adni az egyik versenyzőnek, hogy választást nyerjen, és utána mindent lehet. Egyedül azt nem teheti meg egy felelős választópolgár, hogy lemond a szavazata következményeiért viselt felelősségről.
A Tisza Párt sem kezelheti-e így sokaknak a szavazatát, hogy ők most egy biankó csekket kaptak Orbán Viktor leváltására?
Ha végignézzük a hírfolyamot az elmúlt két évből, a Tisza oldalán egy dolog biztos: nem Orbán. Ez nemcsak a politikusi meg kommentátori nyilatkozatokban, hanem az állampolgári véleményekben is eléggé dominás. Ezer okot föl tudok sorolni, hogy miért indokolt Orbán Viktor leváltása, egyetlen okot sem tudok viszont arra fölhozni, hogy miért kéne egy politikai piramisjátékot juttatni a helyébe.
Milyen szempontok alapján döntsön a választópolgár, hogy a jelenlegi alternatívák közül a számára lehető legjobbat találja meg?
Egy választópolgár általában jól teszi, hogyha a saját élethelyzetéből indul ki, és azt próbálja megnézni, hogy melyik pártnak az alternatívája kedvező a saját életstratégiája szempontjából. Ez a tipikus és felelős választói vélekedés.
Ugyanakkor, mint választók, mindannyian felelősek vagyunk a tágabb környezetünkért is. A magyar választás jelen pillanatban annyiban speciális az elmúlt 36 év választásaihoz képest, hogy bizony, van egy geopolitikai tétje, hiszen jelen pillanatban az Európai Unió háborús gépezetében egyetlen fékező tényező van, és ezt úgy hívják, hogy Magyarország. Ez az, amit az euroatlantista főáram úgy fogalmaz meg, hogy Magyarországnak végre le kell cövekelnie a Nyugat mellett, Putyin helyett. Ehhez képest a helyzet úgy áll, hogy az Európai Unió belemanőverezte magát egy háborús pszichózisba, aminek nagyon csúnya vége is lehet. Amennyiben Magyarországon kormányváltás van, könnyen előállhat egy olyan helyzet, hogy semmilyen fékező tényező nem lesz a brüsszeli döntéshozatalban.
Senkit nem lehet megróni azért, hogyha ő azt nézi, hogy a saját életlehetőségei szempontjából ki ígér meggyőzőbben, ki állít meggyőzőbb alternatívát, de ebben az esetben is szerintem az mindannyiunktól elvárható, hogy vállaljunk felelősséget a szavazatunk következményéért.
Mi az, ami biztosan megváltozik, ha a Tisza nyerné meg a választást, mi fordulna meg az elmúlt másfél évtizedhez képest?
Fogalmam sincs, én erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Két dologból tudok kiindulni egyébként, az egyik, amit a Tisza Párt második embere mondott: „Választást kell nyerni, utána mindent lehet.” A másik pedig az, hogy a Tisza biztos befutó helyein szerepel a „Big Oil” két ügynöke, az LNG-lobbi két magyarországi rezidense, Kapitány István és Orbán Anita. Abban egészen biztosak lehetünk, hogyha Kapitány István és Orbán Anita a kormányrúdhoz jut, első dolguk lesz az energiapiac teljes liberalizálása. Ebből mindenki vonja le a maga számára a megfelelő következtetéseket.
2026.04.10. (XXX/15)
