Az egzisztencializmus mint eszmei irányzat, a 19. század közepén „indult útjára”. Ebből bontakozott ki az abszurd, valamint az úgynevezett perszonalizmus. Természetesen a sorozatunkban bemutatott fokozatosság viszonylagos, hiszen a gondolati síkokat nem különíthetjük el egymástól a történeti vagy éppen fogalmi szempontok alapján. Sokkal inkább néhol érintkező, egymást kiegészítő, ugyanakkor párhuzamosan egymás mellett haladó gondolati irányt képzeljünk magunk elé.
A perszonalizmus fogalmának az eredete a latin persona szóhoz köthető, amely nyilvánvaló utalás a szentháromságtanra. Tertullianus ugyanis, aki az első jelentős, a görög mellett latinul is író egyházatya volt, Istent úgy írta le, mint aki egy substantia (lényeg) és három persona (személy). Később Friedrich Schleiermacherhez (1768–1834) kötötték a perszonalizmus kifejezést, ő ugyanis a panteizmussal (minden-isten) szemben a perszonalizmust használta a személyes istenbe vetett hit megfogalmazásaként. Sajnos Schleiermacher ezzel megágyazott a szubjektív, liberális teológiának, hiszen kisajátította Istent, méghozzá úgy, hogy nem vette figyelembe a saját magáról adott közlést, vagyis a Beszédét.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2018. 05.11. (XXII/19)
