„Betöltöttünk már mindent, ami a tiétek: a városokat, a szigeteket, a várakat, a vidéki településeket, a piactereket, magát a hadsereget, a kerületeket, a decuriákat, a palotákat, a szenátust, a fórumot, csupán a templomokat hagytuk meg nektek.” (Tertullianus, Apologia XXXVII, 4)
Tertullianus ezzel a felsorolással érzékeltette, hogy a színfalak mögött szinte láthatatlanul terjedő kereszténység a 2. század végére milyen mélyen átjárta a Római Birodalom szerkezetét, és vált egy nemzetiségeken átívelő és társadalmi korlátokat ledöntő, erőteljes spirituális mozgalommá a keleti és nyugati tartományokban. Az észak-afrikai Karthágóban tevékenykedő apologéta szerint egyetlen provinciában többen hisznek már Jézusban, mint ahányan a római hadseregben összesen szolgálnak. Ez pedig arra utal, hogy voltak olyan régiók, ahol akár félmilliónál is több keresztény élt – ennyi volt Kr. u. 135-ben a légiók összlétszáma –, birodalmi szinten pedig valószínű, hogy a 3. század elején a számuk már ötmillió fölött volt.
A négy égtáj felé
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
2018. 05.18. (XXII/20)
