Az élet „nem probléma, amelyet meg kell oldani, hanem valóság, amelyet meg kell tapasztalni” – állította Søren Aabye Kierkegaard dán filozófus, és ez a mondat jelzi a változást, ami rajta kívül Dosztojevszkijt és Nietzschét is foglalkoztatta, akik megelégelték azt, hogy kortársaik pusztán fogalmi szinten vitatkoznak az életről. A nagy elődök kialakítottak egy saját fogalmi nyelvezetet, és annak igazságát próbálják egymásnak bizonygatni, viszont eközben magáról az egyes emberről nem mondanak semmit.
„A filozófia úgy járt, mint az az ember, aki szemüveggel az orrán keresgéli szemüvegét, de éppen mivel az orrán van, ott nem keresi, és ezért soha nem találja meg.” – írta önkritikusan Kierkegaard az Egy még élő ember írásaiból az irónia fogalmáról című könyvében.
„A filozófia megszüntetése”
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2018. 04.13. (XXII/15)
