Fejlődésének negyedik hetében az embrió nem több, mint egy mákszemnyi ovális korong, középen egy hosszú barázdával, ahol az emberi értelem kezdeti csírája található. Ezekben a napokban – amikor az anyuka általában felismeri a terhesség tényét – indul meg az a rendkívüli ütemű, alig két hét alatt végbemenő fejlődéssorozat, amikor a fölszaporodott idegsejtek differenciálódni kezdenek, hogy vázat adjanak annak a lenyűgöző és komplex hálózatnak, amit központi idegrendszerként ismerünk. Míg a korai neuronok közel kétharmada a leendő fej dudorába veszi útját, addig a többi lefelé, az ekkor még ebihalra hasonlító embrió hasába vándorol, ahol a 7. hétben megjelennek a formálódó emésztőrendszer kezdetleges szerveiben.
Szemben az agyvelővel – ezek az idegsejtek nem sűrűsödnek össze egy masszív, egyedi struktúrává, hanem úgymond „kolonizálják” a bélrendszer teljes hosszát, kiépítve egy több mint 100 millió idegsejtet tartalmazó hálózatot, a vegetatív idegrendszert. A perifériás idegrendszer bélfal környéki sejtjeit egészen az ezredfordulóig az emésztés egyszerű szabályozórendszeréhez tartozónak tekintették, ami csupán helyi funkciót tölt be a hasüregünk mélyén. 1999-ben azonban dr. Michael Gershon, a Columbia Egyetem orvostudományi centrumának kutatója előállt egy meglepő és kezdetben meredeknek tűnő elmélettel, miszerint ez az összetett ideghálózat ennél jóval fontosabb szerepet tölthet be. Szerinte a „gusztustalannak hangzó bélcsatornánk” a valóságban mintegy „második agyként” működik: egy olyan csodálatos szervezet, ami a fejünktől független döntéshozatalra képes.
Pillangók a hasban
2017. 12.15. (XXI/50)
