„Útikönyv ez, amelyet Navarra földjének szülötte, Rabbi Benjámin, Jóna fia állított össze – nyugodjék a Paradicsomban. Nevezett Rabbi Benjámin szülővárosából, Tudelából kelt útra, és számos távoli országon vágott keresztül, amint e könyv is utal rá. Mindazon helyeken, ahová eljutott, feljegyzést készített mindenről, amit látott, vagy amiről megbízható személyektől értesült – olyan dolgokról, amelyekről korábban nem hallottak Szefárád földjén. Ugyancsak megemlít bizonyos e helyeken lakozó bölcseket és illusztris férfiakat. Ő hozta magával e könyvet a Kasztília országába való visszatértekor a 4933. esztendőben [azaz i. sz. 1172–73-ban]. Nevezett Rabbi Benjámin bölcs és értelmes ember, járatos a Törvényben és a halakhában, állításait pedig bárhol tettük is próbára, pontosnak találtuk azokat – tényszerűnek és következetesnek, aminthogy ő maga is szavahihető férfiú.”
Így kezdődik a híres zsidó világutazó héber nyelvű útleírása, a Benjámin rabbi utazásai (Massza’ot sel Rabbi Binjámin) vagy Az utazások könyve (Széfer ha-massza’ot). Az írás, amely műveltebb körökben már a 13. századtól ismert volt, és kéziratos formában terjedt, nyomtatásban csak 1543-ban Konstantinápolyban látott napvilágot, a híres Soncino nyomdászfamília jóvoltából.
Ami a saját személyét, utazása körülményeit vagy időpontját illeti, a szerző nem bánik túl bőkezűen a részletekkel. E hiányosságoktól eltekintve bizonyos belső bizonyítékok alapján az utazás éveit a 12. század második felére tehetjük, az 1160 és 1173 közötti mintegy tizennégy esztendős periódusra. Az útra tehát tágabb történelmi perspektívából tekintve a második (1147–1149) és a harmadik keresztes hadjárat (1189–1192) közötti viszonylag békés időszakban került sor.
2016. 04. 08. (XX/14)
