A történet két humoristával, Pippa Evansszel és Sanderson Jonesszal kezdődött, akik még 2013-ban – úton egy fellépésre – arról értekeztek, hogy milyen is lenne egy Isten nélküli templom. (Az ateisták megmentenék a világot. Hetek, 2013. november 8.) Az eredetileg keresztény múlttal rendelkező Pippa ugyanis hiányolta a gyülekezetekben található közösségi életet, zenét, önkéntességet – Istent már sokkal kevésbé –, Jonesnak pedig feltűnt a különböző keresztény ünnepekkel együtt járó öröm és vidámság, mire közösen megalapították a Sunday Assemblyt (Vasárnapi Gyülekezet).
Meglepetésükre az első rendezvényen már több mint 300 résztvevő tolongott a sorsára hagyott templomban, várva, hogy mi sül ki a dologból. A nemzetközi zászlóbontásra az elmúlt hétvégén került sor: az addig 28 bejegyzett ateista gyülekezethez további 33 csatlakozott világszerte. A Sunday Assembly közösségek franchise elven működnek: ha betartják az alapokmányba foglalt 10 doktrínát (mindenkit szeretettel látunk, hitre való tekintet nélkül; nem tiszteljük a természetfölöttit, de nem is helytelenítjük azt, ha valaki így tesz; a Sunday Assembly azt az egy életet ünnepli, ami tutira van, stb.), akkor bárki alapíthat ilyen kommunát.
A magyarországi nyitórendezvényen Halácsy Péter, a Prezi és a Hősök Tere társadalmi projekt alapítója beszélt elsőként a Dohány utcai RoHAM bárban, ahol felhívta a közel 50 fős közönség figyelmét a szociális érzékenység és a cselekvés fontosságára. „A Prezi volt az első magyar vállalkozás, ami hivatalosan támogatta a melegfelvonulást. Értsétek meg: ha azt szeretném, hogy legyen melegfelvonulás, (…) akkor kimegyek és csinálom én a dolgokat, nem várok másra. Change Agent („változási ügynök”) vagyok, ti is azok vagytok. Így születtünk – hirdeti Halácsy. – Egy ember bármire képes, ezt kutatások bizonyítják, csupán tíz évet rá kell szánnia erre a nagyon kemény feladatra. Én akár meg tudok tanulni sakkozni; 10 év, és már sakkozó vagyok. (…) Egy dolgot megtanultam viszont az életben: nem tudom megváltoztatni az embereket, de ha elkezdek valahogy viselkedni, akkor az egy idő után szociális normává fog válni.”
A buzdítást Szabó Sebestyén technikai jellegű rövid mondandója zárja, aki a havonta megrendezésre kerülő Sunday Assembly strukturális felépítését vázolja néhány mondatban: „Mindig lesz legalább egy előadás, amiket majd – Sanderson Joneshoz hasonlóan – én is meg fogok szakítani néhány komikus megjegyzést közbeszúrva, bár tudom, hogy a humoromon van még mit csiszolnom…” (Mire az egyik néző közbeszól: „Ne aggódj, tíz év és menni fog.”)
„Előtte-utána zenés betétek lesznek – folytatja Sebestyén –, és aki nagyon átszellemült, akár csatlakozhat az énekeshez is, bár előre szólok, hogy a főénekesnek mindig hangosabb a mikrofonja. Közben gyűjtés zajlik, amikből finanszírozzuk mind a rendezvényeket, mind pedig a rászorulókon segítő alapítványokat, és itt szeretném leszögezni, hogy egy nonprofit szerveződés vagyunk, akik teljes mértékben önfenntartóak, és szeretnénk, ha az összes többi egyház is így tenne! No, de vissza az előadásokhoz: a rendezvény végén mindenkit szeretettel várunk az úgynevezett agapéra (közös sütizés), és ezenfelül kórust is szervezünk.”
Az eligazítás közben felcsendül Lady Gaga You & I című slágere Kolarics Andrea előadásában, ám hiába a komoly énekesi-zenei teljesítmény, nem könnyű áttörni a magyar valóságot, mindenki mereven áll. De sebaj, mert már jön is a következő előadó, Horváth Gáspár, a miutcank.hu alapítója, aki szintén – kicsit más kontextusban – arra hív fel, hogy tegyünk a közösségért, ismerjük meg egymást, a szomszédot, és ha szívességet akarunk kérni, akkor ne a messze lakó rokonhoz, hanem a közelvaló szomszédhoz menjünk, akitől kölcsön tudunk kérni bármit, még „a gyerekét is… mármint, hogy játsszon a mi gyerekünkkel” – pontosítja a kínosnak hangzó javaslatát.
A másfél órás rendezvény a vége felé közeledik. Még utoljára felcsendül a már jól ismert Leonard Cohen-féle Hallelujah, és már következik is az agapé (görög szó, jelentése: szeretet, vendégség; az első keresztény gyülekezetek használták ezt a szót az úrvacsorai közösségre).
A Sunday Assembly nem elégszik meg azzal, hogy vallástalan vallást kínáljon, harcolni is akarnak az istenhit megnyilvánulásai ellen: az új mozgalom egyik alapvetése, hogy nem elég megtűrni a vallásokat, hanem szembe is kell szállni velük, és ebben a törekvésben a legfőbb eszköz a racionális érvelés. Azt ígérik, akik őket követik, azoknak „istentelen jó lesz”.
2014. 10. 03. (XVIII/40)
