George Beverly „Bev” Shea, a világhírű amerikai prédikátor, Billy Graham énekese volt. Életének több mint háromnegyedét énekléssel töltötte el, ami az ő esetében igazán hosszú időt jelentett. Azonban nyugdíjról mégsem beszélhetünk nála, hiszen – mint többször nyilatkozta – Billy Graham mellett nem lehetett nyugdíjba vonulni, ráadásul ő sem talált a Bibliában egyetlen nyugdíjra vonatkozó utalást sem. És ezt nemcsak mondta – valóban egy évszázadon át élt aktív életet.
Pontosan hetven éve kezdett el együtt dolgozni a prédikátorral és több mint fél évszázadon át énekelt a közönségnek keresztény dalokat: ugyanazt tette a harmincas és ötvenes éveiben, mint a száz felé közeledve. 93 évesen fellépett a híres New-York-i Carnegie Hallban, de még 103 éves korában is készült felvétel róla, amint a védjegyévé vált How Great Thou Art (Mily nagy vagy Te) című monumentális keresztény himnuszt énekli. Ezek a felvételek – amelyeket bárki megtekinthet a YouTube-on – karrierje minden évtizedéből hasonlóan lenyűgöző hatást gyakorolnak a hallgatóra. Közben a látvány sem mindennapi, hiszen az érces bariton hangú énekes minden technikai mutatvány nélkül lépett fel olykor több száz fős kórussal hatalmas, több ezer fős stadionokban.
A felvételek épp azon a korszakon ívelnek át, amikor az igazi filmezés is kialakult: az első képkockákat még fekete-fehérben, kissé szaggatottan rögzítették, míg azután az évek során eljutunk napjaink minőségéig. A mindig kifogástalanul, elegánsan öltözködő énekes a prédikációk előtt kimérten felsétált a pódiumra egy pulpitus mögé, majd rázendített egy gospelre. Bár ő maga nem nagyon mozgott a színpadon, az egész közönség láthatóan, szinte egy emberként mozdult meg a dalaira. „Amikor a legtöbb énekes befejezi az előadását, a közönség úgy áll fel székéből, hogy közben azon gondolkodik, milyen nagy énekest hallott. De valahányszor George Beverly Shea befejezi a dalát, mindannyian azon töprengünk, nekünk vajon milyen a kapcsolatunk Istennel” – nyilatkozta Russ Busby fényképész a gospelénekesről.
Shea ugyanis karrierjét szinte teljesen alárendelte annak a célnak, hogy társa, Billy Graham evangélista munkáját támogassa. A világhírűvé vált prédikátor, aki karrierje során mindamellett, hogy teltházas stadionokban beszélt a Bibliáról, egy idő után az amerikai elnökökhöz is bejáratos lett, úgy nyilatkozott: „Amikor felmentem a pulpitushoz prédikálni, elveszettnek éreztem volna magam, ha Bev nem készíti elő a terepet egy megfelelő dicsérettel.” Az énekes egy interjúban úgy fogalmazott: arra törekedett, hogy ne végezzen sok „tornamutatványt” a hangjával, mert egyedüli célja az üzenet átadása volt. Billy Graham interjúkban és több könyvében is méltatja őt, akit az egyik legközelebbi barátjának tartott, és „Amerika szeretett gospelénekesének” nevezett. Bev Shea hivatalos weboldala megemlékező szövegében azt írják, hogy sokan őt tartják a gospel első nemzetközi sztárénekesének, aki Billy Grahammel együtt a „zenével és az Isten beszédének üzenetével a Jézus Krisztusban való megmentő hitet osztotta meg emberek millióival”. Ami nem túlzás, hiszen 185 országban lépett fel és közönségét az évtizedek során több mint 200 millióra becsülik. Szűkebb körben több elnöknek is énekelt, így Dwight D. Eisenhowernek, Lyndon B. Johnsonnak, valamint az idősebb George Bushnak is.
Shea 1909-ben született Kanadában. Rajta kívül még hét gyerek volt a családban, így mint egyszer mondta, „akár kórust is alkothattunk az asztal körül”. Tény, hogy nagyon szerették a zenét, anyja is mindig gospeldalokkal ébresztette a gyereksereget. Apja egy metodista gyülekezetet pásztorolt: Shea ott kezdett énekelni a kórusban, majd ezt a középiskolában is folytatta. Amikor egy biztosítótársaságnál munkába állt, mellette egy keresztény rádióban is fellépett. Végül 1938-tól már teljes állásban dolgozott Chicagóban rádióbemondóként és énekesként.
Egy nap azonban megjelent nála egy fiatal úriember: „Hallottam a rádióban, és azért jöttem, hogy kezet rázzak önnel” – mondta William Franklin Graham Jr., azaz Billy Graham. Találkozásuk nem maradt ennyiben, Graham ugyanis 21 éves kezdő prédikátorként egy rádiós műsort akart indítani. Ehhez szüksége volt egy figyelemfelkeltő névre. Shea örömmel csatlakozott hozzá. Életreszóló társulás volt, hiszen 1943-tól, 34 éves korától énekelt Graham műsorában, majd csatlakozott a prédikátor utazó stábjához is.
„Az emberek nem azért jöttek, hogy engem hallgassanak, hanem hogy Billyt hallhassák” – nyilatkozta egyszer szerényen. A negyvenes években azonban ő már ismert név volt, miközben Billy Graham még csak kezdő szónok. Ezért sokszor így hirdették meg az istentiszteleteket: „ÉNEKEL BEV SHEA (így, csupa nagybetűvel!), prédikál Billy Graham”. A két férfi szolgálata nagyon ispirálóan hatott egymásra: Billy Graham egyszer még azt is megjegyezte, Bev Shae nélkül karrierje nem lett volna ennyire sikeres.
„Az én hangom egy lecsendesítő, megnyugtató hang. Azért énekelek, hogy meglágyítsam a szíveket egy nyugodt kis dicsérettel” – mondta magáról Bev. Ezzel teljesen egyetértenek azok, akik meghallgatják egy-egy dalát. Az évek során hetven albumot rögzített, és a hallgatók milliói után a szakma is elismerte: 1966-ban Grammy-díjat nyert a Legjobb gospelfelvétel kategóriában. Beválasztották a Gospel Music Association és a National Religious Broadcasters Hírességeinek Csarnokába is.
Kétszer házasodott, mert első felesége – akivel két gyermekük született – harminc év házasság után eltávozott az élők sorából. Az énekművész így hetvenévesen újraházasodott és hosszú életének köszönhetően második feleségével is közel harminc évig éltek együtt. 2011-ben a Grammy-gálán életműdíjjal tüntették ki az akkor már 102 éves énekest, aki két év múlva az Úrhoz költözött. Lelkes méltatóinak Bev valószínűleg egy kedves dalával válaszolna: „…legnagyszerűbb dolog mindenek felett, hogy Isten szeret engem.”
2013. 04. 26. (XVII/17)
