A jog lezártnak tekinti a kérdést, miközben az emberek többsége nem mondana le a legsúlyosabb büntetési formáról. A történelem során az utóbbi évtizedeket leszámítva nem volt kérdés az, hogy az államnak joga van-e halálos ítéletet hozni a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőivel szemben.
Az ókorban valamennyi írásos törvénygyűjtemény tartalmazta a halálbüntetést. Hammurápi kódexe 25 különböző bűnre írta elő az alkalmazását. A Bibliában a nem izraelita nemzetekre vonatkozó szabályokat a Noéval kötött szövetség tartalmazza. Ebben Isten a gyilkossággal kapcsolatban általános szabályként kijelenti, hogy „aki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki". (Az izraelitákra később a mózesi törvények alapján sokkal szigorúbb szabályok vonatkoztak.)
Az életet az életért elv megjelenik a hettiták törvényeiben, míg az időszámítás előtti hetedik században Drakón példátlan szigort vezetett be Athénban. A politikus (akinek a neve „sárkányt" jelent) gyakorlatilag minden bűncselekményre halálbüntetést írt elő. A fogalommá vált drákói törvényeket egy nemzedékkel később Athénban eltörölték, de a halálbüntetés a római jogban is fontos szerepet töltött be.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2012. 07. 27. (XVI/30)
