Hetek Univerzum
Francia forradalom: a gyűlölet kultusza
„Szabadság, egyenlőség, testvériség – vagy halál”

Marat meggyilkolása, Jean-Joseph Weerts festménye /1880/

Francia forradalom: a gyűlölet kultusza
„Szabadság, egyenlőség, testvériség – vagy halál”
A francia forradalom jelszava a társadalmi rend radikális megújítását hirdette meg. Az 1789-et követő években azonban egyre inkább a mottó második felére terelődött a hangsúly. Az 1789. augusztus 26-án elfogadott Emberi és polgári jogok egyetemes nyilatkozatában még az állt: „Senkit sem szabad meggyőződései miatt zaklatni, legyenek ezek akár vallásiak, feltéve, hogy ezek megnyilvánulása nem zavarja a törvényes rendet.” Mint kiderült, a forradalom radikális képviselői számára a sajátjukon kívül minden meggyőződés a törvényes rend megzavarásának számított, aminek a méltó büntetése csak egy lehetett: a halál. (2011. 07. 15)

A vélemény és meggyőződés szabadságának nemes eszméje már kezdettől fogva jobbára csak papíron maradt. Különösen nem vonatkozott mindazokra, akiket a forradalom vezetői a régi rend legfőbb támaszainak tekintettek: a trón és az oltár képviselőire, vagyis a monarchistákra (beleértve a királyi családot) és a Johann Gottfried Herder német filozófus nyomán „régi romhoz” hasonlított keresztény egyházak papjaira és híveire. A romhalmaz képe nem volt alaptalan: az ellenreformáció nyomán a katolikus egyház elutasította a megújulást, és az erőszakkal helyreállított államegyházi rendszer a felvilágosodás kézenfekvő célpontjává vált. Az intézményesült egyház kritikája azonban a német és francia deista filozófusoknál hamarosan az összes tételes vallás elutasításához vezetett. A „tiszta ész vallása” előtt bezárult a transzcendencia kapuja. Ha pedig nincs isteni kijelentés, akkor megkérdőjelezhető a Szentírás tekintélye is, amint azt a 19. századi bibliakritikusok már alapelvként vallották.

Bastille
A Bastille ostroma, forrás: Wikipedia/Jean-Pierre Houël

A forradalom során a válogatás nélküli kegyetlenségek már a Bastille híres ostroma során megjelentek. A vérengző tömegből néhányan a levágott emberi fejeket rudakra és póznákra tűzték, és így vonultak végig a városon. Az öldöklés egyre gyorsuló ütemben tovább folytatódott, a Mars-mezei vérengzéstől a királyi palota, a Tuileriák ostromán keresztül a nagy jakobinus terrorig.

A levágott és közszemlére tett fejek látványa végigkísérte a forradalmat, különösen, miután megszületett a Joseph-Ignace Guillotin francia orvosról elnevezett kivégzőeszköz, a guillotine. Bár maga a hírhedt eszköz megalkotása nem a tudós orvos érdeme volt, ő javasolta a forradalom kitörése után néhány hónappal a francia nemzetgyűlésnek, hogy a halálra ítélt embereket az addigi módszerekhez képest kevésbé fájdalmas eszközzel, nyaktilóval végezzék ki. A javaslat az indoklása szerint a megkülönböztetés ellen irányult, vagyis az arisztokratákat megillető „kíméletes kivégzés” mindenkire való kiterjesztésére. A modern gyilkológépet 1792-ben használták először kivégzésre, majd viharos gyorsasággal elterjedt: a terror csúcspontján szerte Franciaországban több ezer működött a nép által csak „nemzeti borotvának” csúfolt eszközből.

Egy korabeli katolikus szerző a nyilvános ünnepségként megrendezett kivégzéseket „a forradalom Molochjának való áldozatokként” jellemezte.

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Vissza a Hetek univerzumba
Aktuális hetilap
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!