Egyre nagyobb hatalmat kap az ortodox egyház

1917 előtt az ortodox (pravoszláv) egyház hosszú évszázadokon át hivatalosan is államegyház volt. A csinovnyikoknak rendszeresen igazolást kellett hozniuk egyházközségüktől arról, hogy gyóntak és áldoztak. Az egyház - bár időnként akadtak konfliktusai az államhatalommal - alapvetően annak hű kiszolgálója volt attól kezdve, hogy 988-ban Vlagyimir fejedelem keresztény hitre térítette Oroszhont. Az októberi bolsevik forradalom után a szovjet hatóságok durva és kegyetlen vallás- és egyházüldözésbe fogtak, ám a mélységesen meggyöngített, besúgók által keresztül-kasul átszőtt egyház kisvártatva megint az állam támogatója lett. A Szovjetunió széthullása után az ortodox egyház gyorsan talpra állt, és a putyini-medvegyevi kormányzat erőteljes támogatásával igyekszik visszanyerni egykori befolyását.

A pátriárka és a Gazprom

1988-hoz képest négy és félszeresére nőtt az egyházközségek, több mint kétszeresére az egyházmegyék, csaknem háromszorosára a főpapok és több mint négyszeresére a lelkészek száma. Szabadelvű politikusok, szociológusok, a nem ortodox hívők aggodalommal figyelik, hogy az egyház igyekszik visszamanőverezni magát a hajdani államegyházi szerepbe. A hatalom pedig demonstratívan segédkezet nyújt ehhez. Jellemző, hogy a nagy egyházi ünnepeken az államfő és a kormányfő mindig ott imádkozik az egyházfő által celebrált szertartásokon, és ezt a televíziók kötelezően mutatják. Legutóbb pedig már ugyanígy, hangsúlyosan, a kamerák előtt köszöntötte Dmitrij Medvegyev, majd Vlagyimir Putyin Kirillt, Moszkva és egész Oroszország pátriárkáját névnapja alkalmából. A hadseregben visszaállították a tábori lelkészek intézményét, míg egy helyi megállapodás értelmében Tomszk megyében immár a helyi rendőrségeknek is van saját „bátyuskájuk". Az állami iskolákban kötelező tantárgyként akarják bevezetni az ortodox kultúra alapjai elnevezésű tantárgyat.