A Holt-tenger menti meredek mészkősziklák között mintegy háromszáz éven
keresztül éltek az esszénusok, akik csömört kapva saját vallási és politikai
vezetőik korruptságától inkább a társadalmon kívüliséget választották, s hogy
ezzel is beteljesítsék a próféta szavait: „készítsetek utat a pusztában”. Hogy
kinek? Természetesen a megígért Messiásnak (Felkent), Izrael Szentjének és
Szabadítójának, akit számos néven emlegettek: Ember Fia, Dávid Fia, József Fia,
Vesszőszál, Vigasztalás Fia stb. Az esszénusok nemcsak az Ószövetség valamennyi
könyvét, hanem vallási tanaikat, ezek között a Messiásra vonatkozó
elképzeléseiket is lejegyezték. Ehhez legtöbbször állati bőrből készült
pergament, ritkábban papiruszt, esetlegesen rézlemezeket vagy éppen
cserépdarabokat használtak. Kőbe vésett vagy kőre festett felirat mindeddig nem
került elő a Kumrán környéki barlangokból.
Kőre írt apokalipszis
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »