A közismert pesszimista mondás: „az ember embernek farkasa” Thomas Hobbestól származik. Az angol filozófus nem pusztán jól hangzó aforizmaként tette ezt a megállapítást: ő valóban úgy gondolta, hogy az ember egyfajta „farkaslény”, akit kizárólag az önző érdekek irányítanak és ezek megvalósítása érdekében kész erőszakot is alkalmazni.
Ezt a negatív képet Hobbes nem valamilyen morális hibának tartotta – számára az erkölcsi jó és a rossz fogalma nem külső, objektív igazságot takar –, hanem egyszerű tényként állapította meg. Olyan tényként, amelyre megoldást kell találni, mert különben a saját érdekeik által vezérelt emberek káoszba és anarchiába döntik, és végül el is pusztítják a világot.
Az angol filozófus válasza erre egy olyan társadalmi szerződés volt, amelynek alapján az emberek egy abszolút hatalommal rendelkező világi vezetőre bízzák azt, hogy óvja meg őket – a „farkaslényeket” – egymástól, és biztosítsa számukra a békét és a jólétet egy szuperállam korlátlan uraként. Ezt a teljhatalmú vezetőt és államát Hobbes egy misztikus bibliai lényről nevezte el, amely leghíresebb művének is a címe lett: Leviatán.
Ügynökök osztották meg az 56-os bajtársakat
Interjú Fónay Jenővel, a Pofosz alapító elnökével »
1956: a magyar menekülteket védő diplomata rejtélyes halála
Povl Bang-Jensen története »
„A Sátán újra a Földön lakik, és számos emberi testet öltött magára”
Németh Sándor beszéde az október 7-e utáni Izrael melletti szolidaritási tüntetésen »
Ügynökök osztották meg az 56-os bajtársakat
Interjú Fónay Jenővel, a Pofosz alapító elnökével »
1956: a magyar menekülteket védő diplomata rejtélyes halála
Povl Bang-Jensen története »
„A Sátán újra a Földön lakik, és számos emberi testet öltött magára”
Németh Sándor beszéde az október 7-e utáni Izrael melletti szolidaritási tüntetésen »
2020.06.05 (XXIV/23)
