"Andizsáni lázadók péntek délelőtt túszul ejtettek tíz rendőrt. A lázadók és a rendőrök összecsapásában hivatalos adatok szerint hárman haltak meg és harmincnégyen megsebesültek. A városba tartó Iszlam Karimov üzbég elnök hivatala szerint megkezdődtek a tárgyalások a lázadók és a helyi hatóságok között. Ez utóbbiak urai a helyzetnek, a közhivatalok normálisan működnek" – adták ki péntek délelőtt a hírügynökségek a szűkszavú, de igencsak sokat sejtető hírt. Nem sokkal később azonban egyre hosszabb, egyre részletesebb és egyre egymásnak ellentmondóbb híreket röpítettek világgá az üzbegisztáni eseményekről. Szombaton már 500 halottról és mintegy 2000 sebesültről beszéltek. Egy emberjogi szervezet szerint hétfőn egy másik üzbég városban, Pahtabádban a katonák további 200 tüntetőt öltek meg.

Mikor Csíkbuú elindultam… – énekli mellettem az ismert népdal szövegét búsan egy székely atyafi a csíki búcsú közepén. András bá\' két napja indult el a falubeliekkel egy keresztaljban, hogy időben érkezzen a pünkösd szombati népvándorlással egybe kötött csudalátásra. 

A posztszovjet térségben újabb lázadási kísérlet történt. Nemrégiben egy ilyen próbálkozás sikerrel végződött – ezért forradalom lett a neve. Most a szomszédos Üzbegisztánban kezdődtek a fennálló kormány ellen irányuló zavargások, amelyet határozottan elfojtottak. Azonban míg egyes hírforrások forradalomként emlegetik, mások inkább a lázadás megjelölést használják. Iszlam Karimov, Üzbegisztán elnöke iszlám szélsőségesek és terroristák akciójának látja az egészet. Erre válaszképpen még a közismerten szabadságszerető és a diktatorikus rezsimek ellen irányuló mozgalmakat támogató Egyesült Államok, valamint a hivatalos média is vonakodik forradalmat emlegetni. Így az elmúlt napokról szóló híradások meglehetősen ellentmondásosak: ahogy ilyenkor mindig, a hatalom ezt mondja, az ellenzék pedig egészen mást.

"Az elmúlt tizenöt évben nem volt soha ennyire lefagyva az MSZP" – vélekedik több szocialista politikus is a párt belső állapotáról. Sommás véleményük szerint a különböző fórumok – például az elnökség és a választmány – súlytalanná lettek, a frakcióülések némelykor egy-két nagyhangú hőbörgő terepévé lettek, az egyetlen "ötletcentrumként" csak a miniszterelnök és szűkebb környezete "működik", de az is jelentős hibaszázalékkal. Hiába dolgozik Hiller István pártelnök napi tizennyolc órát, nem láthatók kézzelfogható eredmények: az MSZP népszerűségi mutatói alacsonyak, kevés a sikersztori, a párt nem húz egy irányba. Ilyen helyzetben nem csoda, hogy a legtöbben kivárásra játszanak. 

– Komolyan gondolták, hogy a száz lépés programjával vágnak neki a következő választási évnek?– Tény, hogy rizikós, de egy igazán baloldali elképzelést akarunk megvalósítani. Ez a program az emberek hétköznapjairól szól, arról, hogy aki erőfeszítéseket tesz, jobban boldogulhasson. Hogy aki ki akarja kerülni a szabályokat, kiskapukat keres, ne kapjon támogatást. Ne a többség fizessen az ügyeskedők helyett, hanem arányos legyen a közteherviselés. Ezt már mindenki belátja, aki saját magán érzi az elmúlt 15 év kínját-baját. Ha egy társasházban ketten nem fizetnek közös költséget, akkor a többieknek kell fizetni helyettük is.  Ez történik a társadalombiztosításban is a feketefoglalkoztatás révén. Ezért szól a gazdaság kifehérítéséről a száz lépés programja. 

A rendőrség, mint a fertőző betegségek esetében az orvosok, igyek-szik felgöngyölíteni az érettségijárvány útját. A gócpontot, tehát azt a személyt vagy azokat a személyeket, akik ellopták a tételeket, még nem találták meg, de egy köztes "elosztóállomást" már igen. Három fiatalt azzal gyanúsítanak, hogy a terjesztésben vettek részt, közülük kettő a Pázmány Péter Katolikus Egyetem diákjai, egyikük éppen joghallgató.