Radosław Sikorski, a kommunista Lengyelországból Oxfordba emigrált ifjú ellenálló békésen szunyókált a Walton Street-i szobájában, amikor egyszer csak az éjszaka közepén tucatnyi őrjöngő hallgató rontott be hozzá, szétverve mindent, ami a kezük ügyébe került. Majd megjelent az ajtóban egy szőke hajú, visszafogott fiatal, aki nyugodt hangon csak ennyit mondott: gratulálok, ki lettél választva.
A lengyel diákból külügy-, majd nemzetvédelmi miniszter lett, a brit „úriemberből” pedig a napokban Nagy-Britannia miniszterelnöke.
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »