A pápalátogatást óriási várakozás övezte Romániában, hiszen mégiscsak jelentős siker az ország számára, hogy immár másodszor látogatott el hozzájuk katolikus államfő a diktatúra bukása óta. Igaz, húsz évvel ezelőtt II. János Pál csak Bukarestre korlátozta látogatását, és Ferenc sem tavaly érkezett, mint ahogy meghívói szerették volna – a Vatikán diplomatikusan elhárította, hogy a pápa legyen a centenáriumünneplés „koronaékszere”.
A két évtizeddel ezelőtti látogatáshoz képest az egyházfő most Erdélybe is ellátogatott, ami az erdélyi magyar katolikus közösség számára hatalmas fegyvertény, főként, hogy a pápa misézett a nemzeti egybetartozás egyik legfontosabb helyén, Csíksomlyón.
„Egyszerre volt felemelő és bizsergető érzés, amikor a jelenlevő százezres tömeg a ceremóniák után együtt énekelte a magyar Himnuszt és aztán a Székely Himnusz sorait. Az áhítat után ezt az érzést vágyták a jelenlévők a legjobban, még akkor is, ha a látogatás szinte minden napján a megbékélésről, az egymás kölcsönös tiszteletéről beszélt a katolikus egyházfő” – mondta a Heteknek Nagy Árpád kolozsvári politológus, aki részt vett a pápalátogatáson. Megfigyelése szerint a csíksomlyói rendezvény egyszerre volt katolikus és nemzeti ünnep, amit a helyszínen szinte lehetetlen volt szétválasztani. Példaként említi az útszéli árusokat, akiknél a vallási kegytárgyak és a nemzeti szimbólumok, mint például a székely és a magyar zászló, egyaránt megvásárolható volt. A nyeregben rengeteg kereszt volt, de rengeteg magyar zászló is lengedezett.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »