Közel egy hónapja tartja izzásban a román–magyar kapcsolatokat, hogy Székelyföld és Moldva határán, a hegyek közt fekvő Úzvölgye osztrák–magyar katonai temetőjében a moldvai Dormánfalva (Darmanesti) polgármesteri hivatala román állami támogatással létrehozta a román hősök parcelláját. Dormánfalva május 17-ére hirdette meg az emlékmű és a parcella felavatását, de elhalasztotta az eseményt, miután az állami építési felügyelőség megállapította, hogy a polgármesteri hivatal törvénytelenül állította ki maga számára az építési engedélyt: az összeállított dokumentáció nem bizonyítja egyértelműen a terület fölötti tulajdonjogát. Törvénytelennek találta az engedélyt a román kulturális tárca is, de csak az után, hogy az ügyben mindenkit önmérsékletre és megértésre intett Liviu Dragnea, a kormányzó Szociáldemokrata Párt elnöke. (Közben Dragneát letöltendő börtönbüntetésre ítélték korrupció miatt. Nagy Árpád kolozsvári politológus szerint az ügy ezzel még nem jutott nyugvópontra, mert bár a hivatalos szervek megálljt parancsoltak a provokációt végrehajtó települési önkormányzatnak, de ezt csak az aktuális érdek diktálta, hiszen az európai uniós választásokon minden szavazat számít, legyen az bármilyen nemzetiségű.
„Ne ugorjunk egymásnak, könnyű olajat önteni a tűzre, de én soha nem tennék ilyet, az ilyen ügyek megoldásához mértékletességre, megértésre van szükség, és arra, hogy leüljünk egy asztalhoz, és tisztázzuk, hogy hol van a határ. Az egyik fél azt mondja, hogy a temetőben a létező sírokra mások kereszteket tettek, és ez sírgyalázás, a másik fél viszont azt állítja, hogy ez az ő területe. Ezek nagyon fontos szimbolikus kérdések, fontos, hogy jó megoldás szülessen” – mondta a román képviselőház elnöki tisztét is betöltő Liviu Dragnea. Azonban nem mindenki ilyen mérsékelt a kérdésben, magyar és román oldalról is nagyon komoly indulatok törtek a felszínre.
Úzvölgye Trianon előtt Magyarország egyik legkeletibb helysége volt. A favágó-települést a Moldva felé folyó Úz völgyében, egy tisztáson hozták létre, pár kilométerre az egykori államhatártól. Innen a 33 kilométerre fekvő Csíkszentmártonba, illetve a 21 kilométerre fekvő Dormánfalvára vezet út. Az elhanyagolt, csaknem járhatatlan utak miatt a település elnéptelenedett. 2002-ben kilencen, 2011-ben hárman lakták, valamennyien magyarok. Utolsó lakosa 2017-ben költözött el. Úzvölgyére soha nem vezették be a villanyt. A falu épületeit 1942-ben a magyar honvédség építette, mondja Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, az RMDSZ politikusa a Heteknek. Mint kifejtette, a környék a két világháború idején nyert stratégiai jelentőséget. Az 1916 augusztusi román betörés, és a román csapatok októberi kiszorítása után az Úz folyó völgyében alakult ki másfél éves állóháború. A harcok mindkét oldalon nagy veszteséggel jártak. Úzvölgye a harcok teljes ideje alatt magyar fennhatóság alatt állt, a településen létesített katonai temetőben a magyar hadsereg temette el a halottait. A román és az orosz hadsereg a fronttól keletre, Dormánfalva térségében létesített temetőket elesett katonái számára. A háború idején az úzvölgyi temetőbe csak olyan román és orosz katonák kerülhettek, akiknek holttesteit a magyar honvédség gyűjtötte össze, fogalmazott a muzeológus-történész.
2019.05.31. (XXIII/22)
