„A kémiában gyakorlatilag az atomszerkezetet kivéve mindent lehet illusztrálni hétköznapi, háztartásbeli példákkal. Múltkor például kiraktunk vizes vattapamacsokat az ablakokba minden emeleten, és utána szemmel látható volt, mennyire koszosak lettek, és miként változik felfelé haladva a levegő összetétele, milyen a légszennyezettség. Máskor meg gumicukrot csináltunk gyümölcsléből, amit utána meg lehetett enni” – meséli Prokainé Hajnal Zsuzsanna, az egri Dobó István Gimnázium kémia-biológia szakos tanára, akivel a kémia szertárban egy muzeális réz lepárlókészülék, vegyszeres fiolák, kémcsövek és egyéb egzotikus eszközök társaságában beszélgetünk.
Zsuzsa tapasztalatai szerint a diákokban – talán generációsan öröklődően is – van egy borzasztó ellenállás a kémiával szemben, mindenki fél tőle, pedig egyáltalán nem elvont tudomány: a hétköznapjainkban mindenhol ott van a kémia, ráadásul rengeteg szakmában szükséges is az ismerete. Ez a zsigeri ellenállás szerinte csak akkor győzhető le, ha minél élményszerűbbek és gyakorlatiasabbak az órák, ezért rengeteg kísérletet csinálnak, és sokat beszélget a gyerekekkel.
Lesz-e Michelle az új Obama?
A népszerű politikusfeleség életútja »
A szellem erejével: az okkultizmus harca a kereszténységgel
Mítoszoktól, misztériumoktól és babonaságoktól sűrűn átszőtt szellemi-vallási közegbe robbant bele a kereszténység »
Pünkösd után: a karizmák titkai
Hogyan alakult a Szentlélek ajándékainak megítélése az elmúlt 2 ezer évben »