A BBC arab nyelvű stábja nemrégiben oknyomozó riportot készített arról, hogy az öbölállamokban milyen atrocitások érik azokat a munkavállalókat, akik a szegény ázsiai országokból, köztük Bangladesből, Srí Lankáról, Indonéziából vagy esetleg a Fülöp-szigetekről érkeznek abban a reményben, hogy az itt keresett pénzből majd kitaníttathatják a gyermekeiket vagy vállalkozást indíthatnak be.
Az újságírók rábukkantak olyan applikációkra, amelyeket egy okostelefon segítségével bárki letölthet az Apple Store-ban vagy a Google Play-en. Ezek az applikációk – az Instagram és a Facebook mellett – alapvetően arra szolgálnak, hogy fényképes katalógusokból a felhasználók kiválogathassák azokat a munkavállalókat, akiket aztán néhány ezer dolláros áron „megvásárolhatnak” a „tulajdonosaiktól”, akik úgynevezett „szponzorként” rendelkeznek – a jelek szerint teljes körűen – ezeknek az embereknek a sorsáról. Az Instagramon is virágzik az emberkereskedelem, a katalógusokat a megfelelő hashtag beírásával lehet elérni, az árakat pedig privát üzenetekben tárgyalják le a felek.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »