Lehet-e demokratikusnak nevezni egy olyan hatalommegragadást, amely a társadalom nagyon kis részének támogatásával bírt; és lehet-e forradalomnak nevezni egy nemzetközi hálózat által támogatott szűk, fegyveres csoport révén végrehajtott erőszakos hatalommegragadást? A mai napig a kommunista történetírás által az ötvenes években alkotott szakkifejezésekkel jellemzik az 1918 őszén történteket a tudományos élet különböző színterein: egyetemi tanszékeken, intézetekben. Ezeket a meghatározásokat használják az érettségi tételekben a gimnáziumok, akadémikusok idén megjelent szakmunkái ezek értelmét magyarázzák.
Ezek a kifejezések azonban eredetileg arra szolgáltak, hogy elfedjék a történtek valós tartalmát, és a kommunista ideológia igazát láttassák bele a történtekbe. Így ezek a politikai propaganda által alkotott téveszmék a mai napig akadályozzák a történtek reális értékelését, ami egészen odáig hat, hogy politikai életünk napi gyakorlatát is befolyásolja. A mai napig lehet ábrándozni a hatalom utcai megmozdulások során elért alkotmányellenes, törvénytelen megszerzéséről. A mai napig ugyanúgy zajlik egy szűk kisebbség által szervezett politikai tüntetés felfuttatása, ugyanaz a hisztériakeltés logikája. A mai napig lehet tömeggyilkosok tetteire mentséget találni forradalmi szükségszerűségre hivatkozva, mert a mai napig él és uralkodik 1918 őszének gondolatvilága, amelynek forrása a baloldali aktivista forradalmi terror logikája.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »