A fenti szavak Senada Halilcevictől, az Önérvényesítők Európai Platformjának (EPSA) vezetőjétől származnak. A horvát hölgy számos sorstársával együtt küzd azért, hogy az értelmi fogyatékosság ne kárhoztassa őket passzivitásra, kiszolgáltatottságra, beszűkült életre. Egyik ilyen sors- és bajtársa Bercse László, a magyar tagszervezet, az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetségének (ÉFOÉSZ) társelnöke. A szervezet európai uniós forrásból indít új szolgáltatási hálózatot. Ennek keretében az intézményekből kiköltöző – vagy családban maradó – értelmi fogyatékossággal élő emberek új, önálló életét kívánják támogatni. Bercse Lászlóval és kollégájával Czakó Tiborral az ÉFOÉSZ budapesti irodájában beszélgettünk önérvényesítésről, önálló életvitelről, könnyen érthető kommunikációról.
Mi az, amiben segítséget tudnak nyújtani az értelmi fogyatékkal élőknek?
CZT: Az ÉFOÉSZ komplex támogatást nyújt, úgymint jogvédelmet, szociális szolgáltatásokat, érdekképviseletet, mindezt lényegében úgy, hogy valójában segítőként az érintetteket „csak” támogatjuk és nem „gondozzuk”.
2018. 11.09.(XXII /45)
