„Afrika nyugati részén, a volt francia gyarmatokon a legzavarosabb jelenleg a helyzet, ezek az országok mintha nem tudnának kikecmeregni a szegénységből, míg a szomszédos országok fejlődésnek indultak” – innen indul a helyzetelemzés afrikai értelmiségiekkel, akiket ez a helyzet különösen érzékenyen érint, hiszen a hazájukról, Burkina Fasóról is szó van.
A hatvanas évek elhozták az afrikai gyarmatvilág országainak függetlenségét, papíron legalábbis – állítják. A volt francia gyarmatokon, Burkina Fasóban, Maliban, Elefántcsontparton, Csádban, Közép-Afrikában, Nigerben a valóságban továbbra is Franciaországból mozgatják a szálakat, mind politikai, mind gazdasági téren, és ezek azok az országok, ahol a legtöbb problémát látjuk.
A valóban függetlenné váló országok láthatóan fejlődnek, mint például a szomszédos Ghána vagy Ruanda. Úgy tűnik, hogy a franciák ellenben nehezen mondanának le arról, hogy hasznot húzzanak volt gyarmataikból. Burkina Fasóban elvileg szabad elnökválasztás van, de azok a vezetők, akik nem fogadják el a francia fennhatóságot, hamar megbuknak, vagy előbb-utóbb elteszik őket láb alól, s a helyükre rendre franciabarát elnök kerül – derül ki a beszélgetésből. A mostani elnök – átlátva a helyzetet – apró lépésenként igyekszik csak kihátrálni Franciaország szorításából.
2018. 10.05. (XXII /40)
