„A hős az, aki elválasztja magát egy feladatra, amihez rendkívüli erőt és kitartást mozgósít” – idézte Facebook-oldalán Webster értelmező szótárát az az ember, akit a szájhagyomány már évek óta a hősiesség „ikonjának” tekint, a „Föld legkeményebb emberének”. Chuck Norris, az akciófilmek mémek és viccek által megkoronázott sorozatsztárja mégsem önmagáról beszélt, hanem egy hatvan évvel ezelőtti sorsfordító találkozásról a Los Angeles-i sportcsarnokban. A valódi hőst szerinte ugyanis nem Chucknak, hanem Billy Grahamnek hívták, aki élete során több millió ember szívéért harcolt, hogy az evangélium erejével megmentse őket a „gonosztól”.
Az apám lett az első ellenségem
„Kiskoromtól kezdve vonzott a jó fiúk, rossz fiúk küzdelme” – írta le a színész életrajzi könyvében (Minden esély ellenére), hogy miért a rendőrakadémiára készült éppen, amikor édesanyja elhívta, hogy kísérje el egy ébredési összejövetelre. Bár tizenkét éves korában a helyi baptista gyülekezetben megkeresztelkedett, a hitét rögtön próbára tette alkoholista édesapja, aki annyira rabja volt a szesznek, hogy még a kisebbik fiát is a kedvenc sörmárkájáról nevezte el, Wieland Norrisnak. Később még a börtönt is megjárta, miután ittas állapotban halálra gázolt egy idős nőt a városban. Miközben folyamatosan ígérgette, hogy megváltozik, első útja a cellából mégsem a családjához, hanem a kocsmába vezetett, ahova minden éjjel eljárt. „Apám alkoholizmusának kezelése a mindennapos rutin része volt. Ha hazaállított tök részegen, ordítva és káromkodva, anyám volt, aki útjába állt, hogy lecsillapítsa” – emlékezett vissza Chuck Norris arra, hogyan éltek öccsével együtt éveken keresztül az apai terror árnyékában.
2018. 03.09. (XXII/10)
