Talán enyhíthet az ítéleten, hogy ugyanakkor arról is beszélt, írt a szerző (és továbbra is így fog tenni), hogy a lengyelek között található a legtöbb olyan ember, aki a holokauszt során zsidókat mentett. Mert ez is tény. A lengyel állam hozott egy olyan törvényt, amely egyfelől jogos, másfelől zavaros. Hasonló a nemzetközi közvélemény reagálása is.
A törvény maga háttérbe is került a mára már általánossá vált vitában. Pedig az egyik része teljesen jogos igényt fogalmazott meg a lengyelek részéről. Ez pedig az, hogy elutasítják azt a téves megfogalmazást, hogy „a lengyel haláltáborok” voltak a holokauszt helyszínei. Ezt a megfogalmazást az elmúlt 73 évben számtalanszor lehetett hallani közéleti szereplők, újságírók és tanárok, sőt történészek szájából is. Nyilvánvalóan a lengyelekre ez rendkívül sértően hatott, hiszen abban az időben a lengyel nép semmiféle önállósággal nem rendelkezett.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2018. 02.16. (XXII/7)
