A Nyugati téri aluljáró folyamatos nyüzsgését hétfőn szokatlannak tűnő jelenet törte meg: a Hit Gyü-lekezete Szeretetszolgála-tának (HISZ) önkéntesei éppen az ételosztáshoz szükséges asztalokat állították fel, mialatt a rászorulók fegyelmezett sorba rendeződve várták, hogy csillapíthassák éhségüket.
Perceken belül álltak is az asztalok, és a székelykáposzta kellemes illata töltötte be a teret. A szervezők 18 órai kezdést ígértek, ennek értelmében a sor elején állók szinte másodpercre pontosan jutottak hozzá kiadós vacsorájukhoz.
Az aktivisták nem ritkán többéves tapasztalattal, mosolyogva és gyakorlott mozdulatokkal adagolták az ételt, kanalazták a tejfölt, osztották a kenyeret és evőeszközöket, kínálták a teát, kávét, végül mindenkinek átnyújtottak egy nagy vödör krémsajtot is. Ezúttal egy alkalmi segítőt is kaptak maguk mellé: egy francia anyanyelvű fiatal férfi ugya-nis éppen a közelben tartózkodott, amikor felfigyelt az esemény előkészületeire, és rövid beszélgetést követően ő maga is piros mellényt húzott, hogy jelenlétével és segítségével támogathassa a hiszesek munkáját. A magyar nyelv ismeretének hiányában a rászorulókat az őszinte mosoly és szeretet nyelvén „szólította meg”.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »