A nem magyar származású emberekkel kapcsolatos előítéletek leginkább három csoporthoz: a cigánysághoz, a menekültekhez és a bevándorlókhoz, valamint a zsidósághoz kötődnek, de a különböző etnikumok iránti előítéletesség ezzel nem feltétlenül mozog együtt. Az eredetileg 30 százalék körüli idegenellenesség 2010 óta, de különösen az elmúlt két évben – a 2015-ös menekültcunamit és egyes európai terrorcselekményeket követően – nőtt meg, és ma már eléri a hazánkban hagyományosan a legerősebbnek számító cigányellenességet. Ugyanakkor ez idő alatt a romák és a zsidók elutasítottsága nem nőtt, sőt inkább csökkent – legalábbis ez derült ki Sík Endre szociológus prezentációjából, amelyet az Élet Menete Alapítvány Jeles napok az oktatásban, türelemre nevelés című tanárképző programja keretében adott elő.
A társadalmi elutasítottságot régóta mérik azzal a kérdéssel, hogy kit fogadna el szomszédnak a válaszadó. A Závecz Research legfrissebb eredményei szerint a rangsor növekvő sorrendben a következő: arabokat 21 százalék, cigányokat 31, szír keresztény menekültet 35, homoszexuálist 45, kínait 47, amerikait 50, afrikai egyetemistát 51, zsidót 60, rockzenészt 60, erdélyi magyart a válaszadók 76 százaléka fogadna el szomszédnak. A zsidók hagyományosan enyhén, míg a cigányok, utánuk pedig a homoszexuálisok erősen elutasított csoportnak számítanak, s ez utóbbiak közé kerültek be tavaly óta a migránsok.
Tény az is, hogy minél idegenellenesebb valaki, annál nagyobb az esélye annak, hogy a romákat és a zsidókat sem szereti. A kifejezetten előítéletes gondolkodásra való hajlamot legerősebben a kutatók olyan csoportoknál figyelték meg, melyeknek tagjai alacsony iskolázottságúak, nem beszélnek idegen nyelvet, erősen bizalmatlanok mások felé, elmaradott régióban élnek, de nem kifejezetten szegények, hanem alsó középosztálybeliek, internethasználók, és a politikai jobboldal – fiatalabbak esetén kifejezetten a Jobbik – hívei.
2017. 10.27. (XXI/43)
