Még füstölnek a rommá lőtt épületek Tal Afarban, még ki sem hűltek az Iszlám Állam utolsó hadállásának romjai Irakban, már újabb iraki krízisről beszél mindenki. A krízis főszereplői, csakúgy mint az Iszlám Állam 2014-es offenzívája során, ismét a kurdok. 2014-ben, amikor az iraki hadsereg szétesett, a kurd pesmergák verték vissza a terrorcsoportot, akadályozták meg a hódító hadjáratukat, melynek több iraki nagyváros, például Moszul is áldozatul esett. A kurdok nemcsak, hogy visszaverték az Iszlám Államot, de be is vonultak azokra az iraki területekre, melyek etnikai hovatartozása miatt vitában álltak az iraki állammal.
Így került kurd kézbe Irak egyik legnagyobb olajmezője felett elhelyezkedő, vegyes lakosságú Kirkuk, melynek a határán a kurdok erődítményeket emeltek. E sorok írójának, mikor 2015-ben még Kirkuk Iszlám Állammal határos kurd erődláncát szemlélte, eszébe sem jutott, hogy a „lehetséges új kurd állam” határait és annak védelmét bámulja. 2016-ra azonban már ez sem volt kérdés: a kurd pesmergák innen indultak, hogy összecsapjanak az iraki síita milíciákkal, az úgynevezett „népi hadsereggel”, mely az iraki (és az iráni) ajatollah hívására állt fel, és akik önszorgalomból kezdtek falvakat fegyverrel visszakövetelni Iraknak a kurdoktól.
Ahogyan haladt előre és tért magához Irak az Iszlám Állam okozta sokkból, úgy romlottak a kurd–iraki kapcsolatok. Bagdad már 2014-ben is csak ímmel-ámmal folyósította a harcban álló autonómia költségvetését, melynek egyenes eredménye lett, hogy akár fél évig is akadozott a fizetések folyósítása. Óriási gazdasági válság sújtotta a kurd autonómia területét, mely amellett, hogy nem kapott pénzt a fővárosból, még egy hatalmas belső menekültválsággal is szembe találta magát. Az autonómia lakosságának húsz százaléka jelenleg belső iraki menekült, ami normális körülmények között is megviselte volna a költségvetést – nem egy olyan helyzetben, ahol egyáltalán nincsenek források. Ebből következett, hogy a kurd elnök, Maszúd Barzáni belebegtette az elszakadás és a független állam kikiáltásának gondolatát 2014-ben, ami ellen akkor még tiltakozott az övezetet irányító másik nagy párt (PUK=Kurdisztáni Hazafias Unió). Dacára azonban, hogy a kurdoknak a politikai nyomás miatt megengedték, hogy a területükön kitermelt olajat saját maguk értékesítsék, a fekete arany világpiaci árának mélyrepülése miatt mit sem enyhült a területet sújtó gazdasági válság.
2017. 09.01. (XXI/35)
