A bizonytalanságnak a román külügyminiszter, Teodor Meleşcanu két nappal későbbi sajtótájékoztatója vetett véget, ő már indokolta is a döntést, miszerint az akkori kultuszminiszter, Corina Şuteu év elején nem jogszerűen adta be a pályázatot, mert a kormány nem döntött az ügyben, sőt Dacian Cioloş miniszterelnök sem tudott róla. A nagyobbik kormánypárt, a szociáldemokraták vezetője, Liviu Dragnea is megszólalt az ügyben, aki azt mondta, nyitva kell hagyni a bányászat lehetőségét, mert ez az egyetlen dolog, ami évezredek óta munkát ad az ott élő embereknek, és nem szabad, hogy a kitermelést ellehetetlenítsék. A magyarázat gyenge lábakon áll, rögtön reagált is rá a bányanyitást leghevesebben ellenzők köre, Kolozsváron és Bukarestben pedig tüntettek a bejelentés nyomán.
Kalandregénybe illő történet a verespataki aranybánya újranyitásának rengeteg fordulatot tartalmazó sztorija.
Sajátosan kelet-európai, a titkosszolgálatok, a politika, a nemzetközi nagytőke és a kisember vívja harcát egy már tetszhalott állapotban lévő településért, és a még ott élő néhány helybeliért. Igazi szenzációt jelentett, amikor a leköszönő Cioloș kabinet kultuszminisztere Corina Şuteu év elején, az utolsó munkanapján javasolta az UNESCO-nak a szigethegységi település világörökségi listára való kerülését. Március elején már jött is a válasz az UNESCO Világörökségi Bizottságának irodájától, hogy a dokumentáció minden formai követelménynek megfelel, 2018 júliusában a bizottság elé kerül. A döntés előre borítékolható volt, a település az újranyitott bánya helyett világörökségi címet kap, véget ér egy lassan másfél évtizedes küzdelem, a döntés után egy kapavágást sem tehet a nemzetközi kalandorcégnek tekintett Gabriel Resources, illetve romániai leányvállalata, a Roșia Montana Gold Corporation (RMGC).
2017. 09.08. (XXI/36)
