A teszt egyértelmű eredménye, hogy Brüsszel valóban fel akarja számolni az önállóságot, a nemzeti szuverenitást a lényeges dolgokban. Most már teljesen tiszta: amilyen gyorsan csak lehet, ki kell lépnünk az Európai Unió nevű formálódó birodalomból. Most talán még lehetséges, valószínűleg ez az utolsó utáni lehetőség. Látom, hogy a britek milyen nehezen szabadulnak, és az utóbbi hónapok során azon gondolkodtam, sikerülni fog-e nekik kilépni. Most még talán igen. Nekünk viszont, ha nem lépünk viszonylag gyorsan, akkor el fog szállni a békés távozás lehetősége. Így látom.
Tudom, sokan el sem tudják képzelni az életet az Unión kívül, őket meg kellene győzni, hogy igenis van jövő a Brüszszeli Nagybirodalmon túl. Pontosabban: csak ott van jövő.
Most a saját személyes véleményemet írom. Azért is, hogy végre kezdjünk el vitázni erről az egyre sürgetőbb kérdésről. Kezdjük el feltérképezni a távozás lehetőségeit, mérlegeljük a hasznát és az esetleges károkat is. Nem félelemmel. Gyakran amolyan horrorapokaliptikus képet festenek elénk a kilépésről, ezért eleve félve fogunk hozzá már a vitához is. A tagság ténye amolyan föderalista oltáriszentség sokaknak, és az Unióból való kilépés felvetése szentség-gyalázás a számukra. De erről szó sincs.
2017. 09.08. (XXI/36)
