Új űrverseny van kialakulóban, amelyben a két főszereplő távolról sem az Egyesült Államok és Oroszország, hanem India és Kína. A két ázsiai középhatalom egymásra licitálva versenyez annak érdekében, hogy egyre nagyobb befolyásra tegyen szert az űrben.
Az indiai űrprogramot még a hatvanas években Indira Gandhi, India leghosszabban kormányon levő miniszterelnöke indította, aki szerint az indiai űrprogram jelentősége nemcsak tudományos jellegű, hanem létfontosságú az ország fejlődése szempontjából. India tudományos és kutatási potenciálját nem érdemes lebecsülni: azt követően, hogy az ország 1974-ben végrehajtotta saját kísérleti nukleáris robbantását, nekilátott saját rakétaprogramjának is. Ehhez azonban saját magának kellett feltalálnia az ehhez szükséges technológiát, a nukleáris kísérleteket követő nemzetközi szankciók következtében ugyanis ezeket nem vásárolhatta meg a nemzetközi piacon. Ennek ellenére India a kilencvenes években már olyan technológiával rendelkezett, amellyel műholdakat tudott Föld körüli pályára állítani. 1994–2003 között még csak hét műholdat lőttek fel a Polar nevű hordozórakéta segítségével. 2003-ban azonban az Indiai Űrkutatási Szervezet már olyan műholdat állított Föld körüli pályára, amellyel ötméteres felbontású képeket tudott készíteni a Föld felszínéről. Közel tíz évvel később következett az igazi nagy dobás: India 2014-ben állította Mars körüli pályára a Mangalyaan nevű űrszondát. Az külön humorosnak tekinthető, hogy a Mars-orbiter fellövése és pályára állítása olcsóbb volt, mint a Gravitáció című hollywoodi science fiction film: míg a szonda 74 millió dollárból készült el, a filmre 100 millió dollárt szántak a készítők. Nem csoda, hogy az űrszonda a nemzeti büszkeség szimbólumává vált, és például a 2000 rúpiás bankjegyen is a Mangalyaan látható. Az űrszonda azóta is működik, és fantasztikus minőségű képeket készít a Mars felszínéről. A Mars-szonda célba juttatása űrnagyhatalommá tette Indiát, amelyet mindenki kénytelen komolyan venni.
Szimbolikus jelentősége mellett az indiai rakétaprogram jelentős pénzt is hoz a konyhára: India ugyanis 79 műholdat lőtt fel 21 különböző ország, valamint olyan gigacégek számára, mint az Airbus vagy a Google, ezzel pedig 157 millió dolláros bevételt könyvelhetett el. Az elmúlt években India műholdfellövő kapacitása elképesztő szinteket ért el: 2016-ban 20 műholdat lőttek fel egy nekifutásra, ami önmagában is hatalmas eredmény, idén február közepén azonban összesen 104 műholdat állítottak pályára. Ebből három műhold volt Indiáé, a többi 101 másik hat országé (Egyesült Államok, Izrael, Hollandia, Kazahsztán, Egyesült Arab Emírségek, Svájc). Az elképesztő számú műholdat ráadásul nem egyenként lőtték fel, hanem egy olyan technológiával, amely lehetővé tette a „csoportos” pályára állítást anélkül, hogy az eszközök zavarták volna egymást. Az indiai rakétaprogram iránti hatalmas érdeklődés érthető annak fényében, hogy India 60-70 százalékkal olcsóbban tudja pályára állítani a műholdakat, köszönhetően a jelentősen olcsóbb munkaerőnek: egy magasan képzett rakétamérnök keresete havi ezer dollár, ami töredéke annak, amit az Egyesült Államokban vagy Európában dolgozó kollégája kap.
2017. 03.03. (XXI/09)
